Ez a Hét, 1998. január-március (5. évfolyam, 1-12. szám)
1998-01-09 / 1. szám
SZELLEMIDÉZÉS Minden órám. Ez a címe Kölcsey Ferenc válogatott műveinek. A kötet fedőlapján a Himnusz költője márványba faragva ül karosszékében. Hirtelen megmozdult, s magához intett. Megragadta karomat, én pedig a kínálkozó alkalmat. Kit kérdezzek, a poétát vagy a képviselőt. Az utóbbit választottam... - Képviselő úr! Az elmúlt rendszerben többnyire helyettünk gondolkodtak. Vajon nem felejtettük el közben saját eszünket használni? - .Jegyezd meg: azt, ami legegyszerűbben a legtermészetesebben vezet célra, kitalálni kevés ember dolga. Az emberek legnagyobb része saját fejével nem gondolkodik, s régi állásából annál kevésbé mozdul ki saját akaratánál fogva, s azoktól megszabadulni a lélek restsége nehezen engedi.” Úgy gondolom türelmetlenek vagyunk sokszor jogosan, rövid idő alatt akarjuk elérni a gazdagságot, a jólétet...„A bölcs késő öregségében is elültetheti a fát, noha hasznával maga nem élhet. De érti, miképpen az rendes időre megnő s unokáját gyümölccsel enyhíti. Ő tudja miért kell várni. S kivárás után sok jót nyert, az munkálni a jövő korért sem rest.” A parlamenti beszédek, politikusi szónoklatok magyartalansága olykor bántó a fülnek. „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! Mert haza, nemzet és nyelv három egymástól várhatatlan dolog, s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog.” - Mit mond azoknak, akik a közéletben öncélúan törekednek a dicsőségre, a népszerűségre? - „Hírt dicsőséget vadászni hiúság. A való nagyságának éppen úgy következménye a dicsőség, mint a jámbor életnek a becsület; kereset nélkül jön mindegyik.” - Mi a véleménye az ellenzékről... - Ellenkezés nélkül az egész természetben semmi nincs. - Mi az a mi legfontosabb mai világunkban? - „Szeretni az emberiséget: ez minden nemes szívnek ellengedhetetlen föltétele. Az emberiség egésze nem egyéb számtalan háznépekre oszlott nagy nemzetségnél, melynek mindegyik tagja rokonunk, s szeretetünkre és szolgálatainkra egyformán számot tart.” - Ha majd újra választunk, mire figyeljünk legjobban oda? - „Hazát és emberiséget jelesek boldogíthatnak, s célramunkálás kötelessége alól nem vétetik ki más, mint a természettől tehetség nélkül hagyott szerencsétlen.” Mondta szelleme, majd kőbezárta gondolatait. Angyal János Az más labancokról Lábvíz-zavarók, EU-ban Azt mondja Miskuleszky szomszéd, az EU sem jobb a Deákné vásznánál! Meg is indokolja. A magyar (pontosabban a budapesti) televízióból tudja, hogy a kereszténydemokrata pártok nyugat-európai szövetségének a főgóréja megintette a csonkamagyar KDNP-t: kivel szervezkedhet, kivel nem! Semmi jobboldali kapcsolat - Csurka, Torgyán -, csakis a jobbközép-liberális csoport-Orbán, Lezsák. Tán még Szabó, az Iván, az emdéer szökevény is jobb nekik, mint aki kerek perec kimondja, mi fáj nekünk... (itt a Tisza mentén)! Nem tagadom, jó Miskuleszky komám (nevével együtt is) jobb magyar, mint a nevetséghatáron belül annyi „y”-os, két „s”-es, vagy bármi magyarosan hangzó nevet viselő gyászmagyar. Ezeknek elfogadhatóbb egy nem régi komcsiból lett álszociáldemokrata, mint egy igazi magyar kisgazda vagy román parasztpárti! Mert - úgy tűnik - ha Hornnal vagy Iliescuval szövetkezik valamelyik közép-európai kereszténydemokrata, szalonképesebb dolgot mivel, mintha a nyugatmajmolás ellen szót emelő, az újabb gyarmatosítást elutasító s a bármiféle egyneműsítést ellenző nemzeti erővel köt frigyet. Inkább a nemrégi zsarnokok, mint a népükbe szerelmes, hazájukért bármire kész, föltétlen szabadságpárti nemzetiek? - Pufajkás vagy szekus, egyremegy, a lényeg, hogy ne tegyen keresztbe, ha jó a Disznófejű Nagyúr! Én mondom, kész őrület. Kurta Miska Zaránd vármegyéből EZ A HÉT