Ez a Hét, 1998. január-március (5. évfolyam, 1-12. szám)

1998-01-09 / 1. szám

SZELLEMIDÉZÉS Minden órám. Ez a címe Kölcsey Ferenc válogatott műveinek. A kötet fedőlapján a Himnusz költője már­ványba faragva ül karosszékében. Hir­telen megmozdult, s magához intett. Megragadta karomat, én pedig a kí­nálkozó alkalmat. Kit kérdezzek, a po­étát vagy a képviselőt. Az utóbbit vá­lasztottam... - Képviselő úr! Az elmúlt rend­szerben többnyire helyettünk gondol­kodtak. Vajon nem felejtettük el köz­ben saját eszünket használni? - .Jegyezd meg: azt, ami legegy­szerűbben a legtermészetesebben ve­zet célra, kitalálni kevés ember dolga. Az emberek legnagyobb része saját fejével nem gondolkodik, s régi állá­sából annál kevésbé mozdul ki saját akaratánál fogva, s azoktól megszaba­dulni a lélek restsége nehezen enge­di.”­­ Úgy gondolom türelmetlenek va­gyunk sokszor jogosan, rövid idő alatt akarjuk elérni a gazdagságot, a jólétet...­­„A bölcs késő öregségében is el­ültetheti a fát, noha hasznával maga nem élhet. De érti, miképpen az ren­des időre megnő s unokáját gyü­mölccsel enyhíti. Ő tudja miért kell várni. S kivárás után sok jót nyert, az munkálni a jövő korért sem rest.”­­ A parlamenti beszédek, politikusi szónoklatok magyartalansága olykor bántó a fülnek.­­ „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! Mert haza, nemzet és nyelv három egymástól várhatatlan dolog, s ki ez utolsóért nem buzog, a két első­ért áldozatokra kész lenni nehezen fog.” - Mit mond azoknak, akik a köz­életben öncélúan törekednek a dicső­ségre, a népszerűségre? - „Hírt dicsőséget vadászni hiúság. A való nagyságának éppen úgy következménye a dicsőség, mint a jámbor életnek a becsület; kereset nélkül jön mindegyik.” - Mi a véleménye az ellenzékről... - Ellenkezés nélkül az egész termé­szetben semmi nincs. - Mi az a mi legfontosabb mai vilá­gunkban? - „Szeretni az emberiséget: ez min­den nemes szívnek ellengedhetetlen föltétele. Az emberiség egésze nem egyéb számtalan háznépekre oszlott nagy nemzetségnél, melynek minde­gyik tagja rokonunk, s szeretetünkre és szolgálatainkra egyformán számot tart.” - Ha majd újra választunk, mire fi­gyeljünk legjobban oda? - „Hazát és emberiséget jelesek boldogíthatnak, s célra­munkálás kö­telessége alól nem vétetik ki más, mint a természettől tehetség nélkül hagyott szerencsétlen.” Mondta szelleme, majd kőbezárta gondolatait. Angyal János Az más labancokról Lábvíz-zavarók, EU-ban Azt mondja Miskuleszky szom­széd, az EU sem jobb a Deákné vász­nánál! Meg is indokolja. A magyar (pon­tosabban a budapesti) televízióból tudja, hogy a kereszténydemokrata pártok nyugat-európai szövetségé­nek a főgóréja megintette a csonka­magyar KDNP-t: kivel szervezked­het, kivel nem! Semmi jobboldali kapcsolat - Csurka, Torgyán -, csak­is a jobbközép-liberális csoport-Or­bán, Lezsák. Tán még Szabó, az Iván, az emdéer­ szökevény is jobb nekik, mint aki kerek perec kimond­ja, mi fáj nekünk... (itt a Tisza men­tén)! Nem tagadom, jó Miskuleszky komám (nevével együtt is) jobb ma­gyar, mint a nevetséghatáron belül annyi „y”-os, két „s”-es, vagy bármi magyarosan hangzó nevet viselő gyászmagyar.­­ Ezeknek elfogadhatóbb egy nem régi komcsiból lett álszociálde­mokrata, mint egy igazi magyar kis­gazda vagy román parasztpárti! Mert - úgy tűnik - ha Hornnal vagy Iliescuval szövetkezik valame­lyik közép-európai keresztényde­mokrata, szalonképesebb dolgot mi­vel, mintha a nyugatmajmolás ellen szót emelő, az újabb gyarmatosítást elutasító s a bármiféle egyneműsítést ellenző nemzeti erővel köt frigyet. Inkább a nemrégi zsarnokok, mint a népükbe szerelmes, hazájukért bár­mire kész, föltétlen szabadságpárti nemzetiek? - Pufajkás vagy szekus, egyre­­megy, a lényeg, hogy ne tegyen ke­resztbe, ha jó a Disznófejű Nagyúr! Én mondom, kész őrület. Kurta Miska Zaránd vármegyéből EZ A HÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék