Ez a Hét, 1998. január-március (5. évfolyam, 1-12. szám)
1998-02-27 / 8. szám
Baklövés A nyolcvanas évek elején egy igen közeli rokonom lakásán csengetett a telefon: - Uram, megtaláltuk a zakóját! Igen közeli rokonom - nevezzük a továbbiakban Jánosnak - meglepődött: - Hálásan köszönöm. Honnan beszél? - A Gerbeaud cukrászdából. János elballagott a nevezetes cukrászdába, ahol évek óta nem járt. Mivelhogy a zakóját még az életében el nem vesztette. A híres cukrászda egyik vezetője fogadta: - Valamelyik járókelő hozta be a zakóját uram, itt találta meg a tér egyik telefonfülkéjében. - Honnan tudták, hogy az én zakóm - kérdezte János, miután egy pillantást vetett a merőben idegen öltözéki darabra. - Benne van a neve uram - hangzott az udvarias válasz és megmutatta a zakó zsebében talált cédulát. Mivel János nem volt félcédulás, a papírlapra vetett egyetlen pillantás után mindent megértett. A gondosan félbehajtott füzetlapon nevek sorakoztak egymás alatt. Legfelül a saját neve. Alatta nyolc-tíz további név. A legtöbbjüket személyesen ismerte, néhányukat csak telefonon keresztül. Mindegyik név tulajdonosával a közelmúltban beszélt telefonon és a legtöbbjük ugyanahhoz az ismerettségi körhöz tartozott. Sőt, rövid gondolkozás után azt is megállapította, hogy minden bizonnyal ő az egyetlen, aki az összes név tulajdonosát legalább telefonon ismeri. Szóval telefonon... Ekkor már ugyanis néhány év eltelt azóta, hogy begyűrűzött hozzánk, no nem az olajválság, hanem egy közösség, amely a második világháború után Olaszországból kiindulva szinte az egész világon elterjedt. Tagjai istenhívők, néha nem istenhívők is, akik az életük középpontjába a megélt szeretetet, a mások javára szolgáló életet állították és rendszeres találkozóikon cserélik ki azokat az élettapasztalataikat a szeretet gyakorlása terén, amelyek lemondást igényeltek, hogy így erősítsék egymást a jótettben. Az úgynevezett felekezeti hovatartozás nem osztja meg őket, mivel a szeretet krisztusi parancs, ezért ennek a közösségnek nemcsak a történeti egyházakból, hanem a kisegyházakból is vannak tagjai. Sőt, a Firenze melletti központjukban nem keresztények is élnek. A Szentatya különösen a szívébe fogadta őket és alapítójukat Chiarát. Kicsoda is Chiara? Képzeljenek el egy európai hölgyet, amint 1997-ben előadást tart életéről, meggyőződéséről, az általa alapított közösség céljáról New York hírhedt Harlem negyedében a Fekete Muzulmánok mecsetjében, továbbá Thai nevezetes (hinajana) buddhista kolostorában. Ha el tudják ezt képzelni, nos ő Chiara. Szóval - visszatérve érdeklődésünk tárgyára, a zakóra - itt a társaság megfigyeléséről és felgöngyölítéséről volt szó. János a következő pillanatban azt is felmérte, hogy mi következik akkor, ha nem vállalja a véletlenül hasonló méretű idegen zakóját. A valószínűbb és jobbik esetben nem találják meg az igazi tulajdonost. Ekkor a papírlap a szemétkosárban, a zakó esetleg egy rászorultnál végzi. A rosszabbik esetben a zakó a tulajdonosához, a társaság pedig a Gyorskocsi utcába kerül. A folytatás ismert: a kettőperötösök közé sorolják őket. (Mint már megírtam: két évig terjedően akkor, ha csak egyesülési joggal való visszaélés és öt évtől terjedően akkor, ha államellenes.) János vállalta a zakót. A zakó - mivel a papírlap által kijelölt körben az utólagos keresés után sem akadt a gazdájára - a karitásznál végezte. A valódi tulajdonos jelentkezhet nálam egy üveg pezsgőért. János néhány hónapja megkereste a Történeti Hivatalt, hogy az utóbbi évtizedekben állott-e megfigyelés alatt. Kíváncsian várja a választ. Frivaldszky Sándor Az más labancokrúl Szekeresé! Imréé. Szekeres, mosolyog! Úton, útfélen, Házban s azon túl (meg előbb) - alatt (fölött). Uszodás, százmilliós házikó jó Pestbudátokban... (Bár: legalább csinos, nem úgy, mint Hom+Homé!) (Imrének - valakinek a családban - van ízlése!) - Savanyú a szőlő - vághatod a képembe s mi tagadás: Zarándban, sőt, mi több, Máramarosszigettől Temesvárig, Brassótól Nagyváradig aligha látsz efféle kulipintyókat! Újgazdag (balkáni) pöffeszkedést épp eleget, ám ily csínt... .. .Imre tud valamit, mit mi nem. Mosolyog ha kell, ha nem. (Szerinte, nyilván, így helyénvaló.) Sugárzik a bizakodástól! Pátija maholnap a béka alfele alá kerül a közvélemény-kutatásokban (annyira azért nem, de a 15-20 százalékot a 30 után akár így is vehetik), mégsem csügged. Imre: boldog. Miért ne tenné? - Ha neked is ilyen világ lenne, te is egyfolytában somolyognál! - Örülnél, mint majom a... Mindjárt megmondja, micsodájának. (Na, öreg, ne durvuljunk!) A nyomorgó nép kacsalábon forgó palotában élő pártfogójának a derűje az övé. .. .Pártja, kormánya, tiszte, meg a másik, szintén a földre vert párt... két év alatt úgy leégett, jobban alig lehet. Mire föl: az egyik pesti - gondolom eléggé szegény - kerületben „szocialista”, egy Balaton-felvidéki, erősen polgárosodott faluban meg (ha jól értettem, Felsőörsön) „szabad demokrata” polgármestert választ a nép (1996 decemberében)! Hazudhatnak napestig, pillanatonként kiderülhet róluk valami disznóság... nem és nem! Kádár népe rendíthetetlenül kitart. .. .Nem azért mondom, de mi alaposan eltángáltuk Iliescu Jankót! Vilnai gyors Kürtösön kürtöl! Ha beengedik Lökösnél, Biharkeresztesen. .. .Imre (mondom!) tud valamit. Kurta Miska Zaránd vármegyéből Szekér-mosoly HÉT