Ez a Hét, 1998. január-március (5. évfolyam, 1-12. szám)
1998-03-06 / 9. szám
Lepke elvtárs ú, Lepke Géza a kádári időben jeles személyiség volt. A III/m-as jelentéseket rendszeresen átböngészte. Ezért nem régen felszólították, hogy mondjon le bársonyszékéről. De ő nem volt hajlandó, azt füllentette, hogy a jelentéseket egyenesen a papírkosárba dobta, csak a mappákat tartotta meg. Mások az ellenkezőjét látták. A napokban közrebocsátották életrajzát. Lepke elvtárs nagyon lentről jött, aki annak idején beásta magát az ellenállási mozgalomba. Ezért már otthonában szívta a vörös proletár, a vöröshagyma és vörösbor illatát. A háború után ifjú szakiak, amikor másodszor is „felszabadult”, lakatossegéd lett és megtalálta a párt kapujának nyitját, amin azonnal belépett. Így lett Lepke szakiból okos elvtárs, aki képességeinek megfelelően fontos pártfeladatot kapott. Ő takarította a párthelyiséget, megborotválta Lenin mellszobrát, a szakállát Rákosi fejére ragasztotta, hogy meg ne fázzon a huzatban. Sztálin bronzbajuszát kipödörte, zsíros kalapot nyomott a fejébe, a szájába egy cseréppipát, mert a neve után magyarnak vélte, hiszen Dzsugas Vilinek hívták. Lepke elvtárs okos elvtárs volt. A központban megkérdezték tőle, hány iskolája van? Ő büszkén kihúzta magát és kibökte, hogy másodszorra sikeresen elvégezte a hatodik elemit. Elküldték a szovjetbe tanulni és útközben a vonaton leérettségizett, majd a sarkkörben jégdiplomát kapott, tehát minden vizsgán átcsúszott. Később nagykövet lett Grönlandban, de hamarosan hazarendelték. A legfontosabb helyekre került, mint vezérigazgató, vagy elnök és mindenhonnan érdemei elismerése mellett felmentették, felsőbb polcokra és végül a központban találta magát, mert Lepke elvtárs okos elvtárs volt. Nemzetközi vonalon is tevékenykedett. Nyelvzseni volt, angolul, oroszul, németül kitűnően tudott hallgatni, ez is szerénységét bizonyította. Ötvenhatra nem szívesen emlékezik, mert akkor véletlenül beszorult egy szekrény mögé, de ötvenhétben, miközben kitört az ajtaján, így kiáltott: „Előre a Munkás-Paraszt Hatalomért!” A központban továbbra is jól végezte feladatát, meggyőzőek voltak bólogatásai, hümmögései, fejcsóválásai, na és a kacsintásai, amit hamar eltanult az „öregtől”. Ez is bizonyítja, hogy Lepke elvtárs okos elvtárs volt, noha - állítása szerint -, a III/III-sokat továbbra sem olvasta el, tehát azokból nem ragadt rá semmi. Telt-múlt az idő és nyolc esztendővel ezelőtt napkeltekor így szólt: - Na anyjuk, mától nem vagyok az, ami tegnap voltam! Akkor elvtárs voltam, és mára újrá születtem. Ma ő irányítja a növénytermesztést is, eredményesen, mindenkinek fűt-fát ígér. Lepke úr okos elvtárs. Ő akkor sem olvasta a III/III-as aktákat, mondá -, aki nem hiszi, járjon utána. Eddig nem próbálta meg senki. Angyal János Az más labancokról Félmillióra büntette a bíróság azt az újságírót, aki „Friderikusz, bezár a bazár” című írásocskájában azon érzelmeinek mert hangot adni: vigasz az ízlését még őrző nézőnek, végre bezár a Fridi-bazár! A kismagyarországi keresztény újságíró-szövetségben ügyködő zarándi hírlapíró ismerősöm - mondottam volt: füvem szomszédjának a harmad-unokatestvére - mesélte, hogy járt a szombathelyi kartársa a Fridivel. Nem mondom! Leírja az újondász, hogy neki hsza nem rokonszenves a Friderikus tévéboltja (tv-vállalkozása a közszolgálati, azaz állami Magyar Televízióban), mely tán túl sok adóból beszedett közpénzbe kerül... S akkor a Fridinek nem csak hogy ellenére lesz ezen szabad véleménynyilvánítás, mi több, azonnal be is pörli s ki is nyuvasztja tollnokunk bőrerszénye helyett a lapot, mely teret engedett ekkora mocskolódásnak, személyiségi joga megsértésének, üzleti érdeke semmibevételének... Mit tudom én, minek nem! Érthető, Fridi (ha messziről jött, mi több, az Isten háta mögött élő zarándiként szabad becéznem a nagytiszteletű Alexandra Fidericus őfőméltóságát a Pest- Budában) okkal támadt bírálójára, a pár tízezres példányszámú vasvármegyei (végre még egy vármegye, nem csak mindig Zaránd!), tehát vasi lap majd’ százezer olvasója színe előtt rossz fényben tűnik föl a művészete - hogy ne mondjam: mozgóképes üzlete). Ha nem sértem meg, mert arról szó sincsen! Egy zarándi ilyesmire szánt (netán föltett) szándékkal - hogy’ vetemedhetne? (...Különösképp nem Kurta Mihály uram, ki ugyan az „Ez a Hét”-ben évek óta sorozatban megjelenő labancnyúzó levelecskéiért egy vasat sem kap, ám akinek esetleges kérdőre vonása kimerítené - igen különös módon - az üzletrontás, nemkülönben ? - a hitelteremtésre törekvés nem mondvacsinált alapos gyanúját!) (A Szerk. helyett az Szerző megjegyzése.) Ámbátor (ha bátorkodhatom) a „Fiderikusz, bezár a bazár” gúnyos címet viselő jegyzet avval kezdődik, hogy : Akkor jövök ismét, amikor ti már elmentek - üzente másfél évvel ezelőtt az MDF-kormánynak F. F., s így is jön: show-jai eltűntek a képernyőről. Meglehet, F. most szívesen visszahozná azokat az időket.” Mire föl Homék alatt ismét menni akar... (S mi lészen akkor, midőn Homék is mennek?) Aki érti, jelentkezzék! (A helyes megfejtők közt valódi zarándi fityiszt sorsolunk ki.) (Ha meg minden kötél szakad s nemzetközi, ne adj isten magyar-román - oláh-ungur - versenybíróság elé állít Fridi a tévéből e szolid megjegyzéseimért, vállalom: lejben fizetem azt a félmilcsit! ...Ha nagyon rosszul megy neki a bolt, poron kívül küldöm neki. A jó öreg Ferdinánd király bankóiból.) Kurta Miska, Zaránd vármegyéből Fridi, a Fridi .«■BÄ»is EX A. HÉT