Ez a Hét, 1998. január-március (5. évfolyam, 1-12. szám)

1998-03-20 / 11. szám

Az ellenzék hangja kétségtelenül merész „ellenzéki” hangot ütött meg a miniszterelnök úr, amikor kijelentette, hogy az a közbizton­ság, amely nálunk van, nem közbizton­ság. Na és ne feledkezzünk meg ugyan­csak a közelmúltban elhangzott egyik kijelentéséről, amely szerint nálunk a pékek drága kenyeret sütnek. Hát szó, ami szó, nem olcsót, az biz­tos, ilyeténképpen a miniszterelnök úr fején találta a szöget, meg azzal a közbiztonságot (közbizonytalanságot) illető lesújtó bírálatával is. Mi a csórók, akik nem várakban lakunk és nem is őrzött objektumokban, meg egy fia testőr nélkül jövünk-me­­gyünk, bizony inkább nem jövünk-me­­gyünk, ha sötétedik otthon maradunk. Na jó, de mi van akkor, ha házhoz jön a betörő még mielőtt hazaértünk volna? Őriz-e jól valaki bennünket és ki őriz? Úgy gondolom a rendőrség. De nekik is van egy legfőbb főnökük, bel­ügyminiszternek hívják. Ugyebár, ha megloptak, meglőttek bennünket, akkor a belügyminiszter elmondta nekünk a tévében meg a rádióban, hogy ennyi és ennyi százalékkal növekedett Budapest biztonsága. Félelem, rettegés egy se! Ezek a növekvő százalékok gyógyírt jelen­tenek. Csak ki kell szögezni az ajtóra vagy a kabátunkra kiírni ezeket a száza­lékokat és a betörő meg a rablógyilkos hanyatt-homlok elmenekül. Naná hogy elmenekül ilyen javuló százalékok lát­tán! A százalékoktól úgy fél, mint macs­ka az esővíztől. Persze a ki-, vagy feltűzött vagy fi­togtatott százalékok helyett azért lehetett volna mást is tenni, amitől szintén vagy még inkább megijed a betörő meg a rablógyilkos. Hogy mitől ijed meg? Hát a jól felszerelt rendőröktől, gon­dolom én. Vagy nem jól gondolom? Ja, hogy a pénzt nem gondolom hozzá? Nem vagyok én belügyminiszter és mi­niszterelnök se vagyok, csak csóró, aki este siet haza, megveszi a pékektől a drá­ga kenyeret, bezárja az ajtót, még be is támasztja, hogy nehezebben tudjon be­jönni a betörő. Szóval, ha nincs közbiztonság és nincsen olcsó kenyér se, ezért valakinek felelnie kell. Nem a Pista bácsinak, akinek csak egy öltöny ruhája van és segélyért járkál. Szóval kedves „ellenzéki” mi­niszterelnök úr! A felelősök megvan­nak, önök egész biztos, hogy jól ismerik a felelősöket. Tessék, itt az alkalom, elő lehet őket venni, vagy vezetni. Vagy ne adj isten leváltani. Vagy sok pénzt adni a pékeknek, hogy olcsó kenyeret süs­senek, vagy sok pénzt adni a rend­őröknek, hogy jól őrizzenek bennünket. Mert amúgy a bírálat cselekvés nélkül ebben a választás előtti hetekben bizony nem más, mint kortesbeszéd. Ugye? Fazekas János ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Az más labancokrúl Suchman kontra Lezsák Suchman T. miniszter (egy T helyett most kár, hogy nem lehet válo­gatni a három T közül - mondja anyaországi, egyébiránt Aczélt eléggé nem kedvelő egykorám) oda nyi­latkozott, hogy nem Magyarország korrupt, hanem az egész világ, mire föl Lezsák S. magyar demokrata - ki Ár­pád apánk bejövetelének 10. forduló­ja tiszteletére 1.100 kilométeres kerékpárútnak vágott neki - olybá vette a fricskát.­­ (Nem pesti) Körutamon egyetlen megvesztegetett kisnyugdíjassal, egy szem lepénzelt munkanélkülivel, egy fia (különösképp nem lánya) romlott pedagógussal sem találkoztam! Se ő, se én. (Korrupt szegény emberrel Zarán­d megyében sem.) Nyilván annál több bankárról, országos és helyi politikusról, új­gazdag üzletemberről hallani valami ilyesmit... Mindkét hazában! Ki-ki a maga köréből merít, a saját körében ismeri a dörgést, a maga tár­saságából veszi a példát, az önnön világában tapasztaltakat vetíti rá a nagyvilágra, honunk s golyóbisunk embertömegeire. - Ne folytasd, magából indul ki! Fején találtad. Tamás kormánytag a tagnyi haja alól mond ilyen szellemeseket bele a vakvilágba. Megteheti, senki sem vonja kér­dőre, nem szól vissza (ezúttal véletlen sem) - az Antall-évek alatt oly bátor, undorító, mert a másod-csecsemőkorát élő új magyar demokráciával szemben ellenséges „ellenzéki”, Hornok idején „független”­­ sajtó, a kormányfőnek meg, állítólag, a puszipajtása. Ja, kérem, aki így meg tudja válo­gatni a társaságát! Mert a magamfajta Zarándban... Jobb, ha nem is említjük. Lezsák amúgy is megmondta már.­­ Ő járt nálunk Árpádon ke­rékpáron? Hogyne, nem Suchman. Árpádot (melyet a regáti Árpáséi­nak csúfol) fejezvén be az M0-at. Kurta Miska Zaránd vármegyéből EZ A HÉT

Next