Ez a Hét, 1998. január-március (5. évfolyam, 1-12. szám)
1998-01-16 / 2. szám
SZELLEMIDÉZÉS Kossuth Lajos egykori beszédeiben, leveleiben mintha hozzánk is szólt volna. Lapozgatom az 1948- ban megjelent Kossuth breviáriumot. És íme, egyszer csak megjelent előttem ő maga és készségesen válaszolt kérdéseimre. - Várható-e hazánkban visszarendeződés? - ...kik a haladás kerekeit megakasztani, vagy éppen a kasztok hatalmát visszahelyeztetni remélik, azok meg fognak csalatkozni, mert mint a folyót kútfejéhez, úgy nemzetet is a múltba visszavinni nem lehet. - Megbocsáthatunk-e azoknak, akik az elmúlt korszakban velünk szemben elkövettek hibákat? - ...a magyar nemzet csak azok iránt nem ismerhet bocsánatot, kik oly igazságtalanul idézték elő e temérdek szerencsétlenséget a hazára. - Az a „bizonyos” negyvenéves múltunk mennyire hátráltat bennünket az előrelépésben? - ...amely nemzet e haladó mozgékony korban több évtizednyi tért veszít, térvesztést egy század alatt sem nyerheti vissza. - Mit tanácsol a képviselő uraknak? - ...az érdemes követ uraknak igen nagy hivatás jutott, hogy tanácskozzanak s végezzenek az ország dolgai fölött,... úgy, hogy szinte kívánná az ember, hogy 300 óra legyen egy napban, mert különben nem érünk rá tenni mindazt, amit tenni kell. Kíméljük tehát az időt. - Mit tanácsol nekünk és szomszédainknak? - ... a nemzeteknek kik szabadok akarnak lenni, egymás iránti barátságban kell élni. - Mit üzen a kormánynak? - Mintha bizony egy önérzetes népnél a nemzeti lét, az állami függetlenség inspirációit engedményekkel ki lehetne irtani. Jaj annak a népnek, melynél ez lehetséges. Annak nincs jövendője. - Hallhatnánk gondolatot a sajtóról? - A nemzetnek csak szabad sajtót adjanak, vagy nyomtatási szabadság, vagy a szabadság elnyomása. Út közép itt nincs! Végül Kossuth apánk fejébe csapta széles karimájú kalapját és útnak indult a Széchényi Könyvtárba, mert ott még olvashatja az általa alapított „Pesti Hírlapot”! Angyal János wsiir »14 ft ■ninnrnnn--in. | "íjXT. I í PVC TT m III 1 P i ii ij i ícü i n ii a r, Az mái labancokrúl Konrád elpályázik? Györgye Konrád állítólag azt írta legújabb mívében: - Ahol a közösségi szellem föltámad, onnan én elpárolgok. Valahogy így, helyesel hírlapi megszólaltatásában, mit lehet tenni, ha egyszer valóban ezt gondolja, így veszi. Olybá. Mintha: őtet nem valamely közösség nevelte volna föl! Családjáé; fajtájáé; baráti társaságáé; oskoláé; valamely gyülekezeté; fajunké. Tagadhatod reggeltől estig, attól még az vagy, aki! Amivé... több kisebb-nagyobb közösség tett. Nem anyád, magad, jó atyád, valamely könyv, szerelem, szeretet, hit, bármi! Együtt az egész... Körbe, meg karikába. ...Persze aki sem ezt, sem azt nem vállalja! Ki inkább elpárolog... Családból, ha számon kérik a kötelességed („szabad” „szerelem” és minden más családromboló „szabadság” helyett), elvbaráti körből, amikor tettre buzdítanak (mákonyosztás helyett); honból, midőn áldozatra késztetnének (a lehetőségeket meghaladó igényeidhez ragaszkodás helyett)... Ily módon akár emberséged is elpárologhat. Mi több, a dolog avval kezdődik! -Fúj, köz... Mikor oly jó közösködésünk áldásaival élni... egyedül. Persze aki megteheti, akár vissza is élhet vele. Kurta Miska Zaránd vármegyéből EZ A HÉT