Ez a Hét, 1998. január-március (5. évfolyam, 1-12. szám)

1998-01-16 / 2. szám

SZELLEMIDÉZÉS Kossuth Lajos egykori beszédei­ben, leveleiben mintha hozzánk is szólt volna. Lapozgatom az 1948- ban megjelent Kossuth breviáriu­mot. És íme, egyszer csak megjelent előttem ő maga és készségesen vála­szolt kérdéseimre. - Várható-e hazánkban visszaren­deződés? - ...kik a haladás kerekeit meg­akasztani, vagy éppen a kasztok hatal­mát visszahe­lyeztetni re­mélik, azok meg fognak csalatkozni, mert mint a folyót kútfejéhez, úgy nemzetet is a múltba visszavinni nem lehet. - Megbocsáthatunk-e azoknak, akik az elmúlt korszakban velünk szemben elkövettek hibákat? - ...a magyar nemzet csak azok iránt nem ismerhet bocsánatot, kik oly igazságtalanul idézték elő e te­mérdek szerencsétlenséget a hazára. - Az a „bizonyos” negyvenéves múltunk mennyire hátráltat bennün­ket az előrelépésben? - ...amely nemzet e haladó moz­gékony korban több évtizednyi tért veszít, térvesztést egy század alatt sem nyerheti vissza. - Mit tanácsol a képviselő urak­nak? - ...az érdemes követ uraknak igen nagy hivatás jutott, hogy ta­nácskozzanak s végezzenek az or­szág dolgai fölött,... úgy, hogy szinte kívánná az ember, hogy 300 óra le­gyen egy napban, mert különben nem érünk rá tenni mindazt, amit tenni kell. Kíméljük tehát az időt. - Mit tanácsol nekünk és szom­szédainknak? - ... a nemzeteknek kik szabadok akarnak lenni, egymás iránti barát­ságban kell élni. - Mit üzen a kormánynak? - Mintha bizony egy önérzetes népnél a nemzeti lét, az állami füg­getlenség inspirációit engedmé­nyekkel ki lehetne irtani. Jaj annak a népnek, melynél ez lehetséges. An­nak nincs jövendője. - Hallhat­nánk gondo­latot a sajtó­ról? - A nem­zetnek csak szabad sajtót adjanak, vagy nyomtatási szabadság, vagy a szabadság elnyomása. Út közép itt nincs! Végül Kossuth apánk fejébe csap­ta széles karimájú kalapját és útnak indult a Széchényi Könyvtárba, mert ott még olvashatja az általa alapított „Pesti Hírlapot”! Angyal János wsiir »14 ft ■ninnrnnn--in. | "íjXT. I í PVC TT m III 1 P i ii ij i ícü i n ii a r, Az mái labancokrúl Konrád elpályázik? Györgye Konrád állítólag azt írta legújabb mívében: - Ahol a közösségi szellem föl­támad, onnan én elpárolgok. Valahogy így, helyesel hírlapi megszólaltatásában, mit lehet tenni, ha egyszer valóban ezt gon­dolja, így veszi. Olybá. Mintha: őtet nem valamely kö­zösség nevelte volna föl! Családjáé; fajtájáé; baráti tár­saságáé; oskoláé; valamely gyü­lekezeté; fajunké. Tagadhatod reggeltől estig, at­tól még az vagy, aki! Amivé... több kisebb-nagyobb közösség tett. Nem anyád, magad, jó atyád, valamely könyv, szerelem, szere­tet, hit, bármi! Együtt az egész... Körbe, meg karikába. ...Persze aki sem ezt, sem azt nem vállalja! Ki inkább elpárolog... Családból, ha számon kérik a kötelességed („szabad” „szere­lem” és minden más családrom­boló „szabadság” helyett), elvba­ráti körből, amikor tettre buzdíta­nak (mákonyosztás helyett); hon­ból, midőn áldozatra késztetné­nek (a lehetőségeket meghaladó igényeidhez ragaszkodás he­lyett)... Ily módon akár emberséged is elpárologhat. Mi több, a dolog avval kezdő­dik! -Fúj, köz... Mikor oly jó közösködésünk áldásaival élni... egyedül. Persze aki megteheti, akár vissza is élhet vele. Kurta Miska Zaránd vármegyéből EZ A HÉT

Next