Ez a divat, 1958 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
(3) színésznő mint háziasszony Szekere Versiéi Sardou **Váljunk el« című vígjátékéban az elvált asszony, bizonyos Brionenné szerepét a játssza. ben-« Szemere Vecsaládjával nagytörődő asszony. Után színművészion ért a konyháin fát. Minthogy férje is napközire játszik, csak idő a »főzőcskévé aztán váloga■a. fel Szemere Ve— Jó kiadás a ~Donyika~ nevű .Hozzávaló (8 személyre is): 5—6 zsemle, 1 liter tej, h. száraz sajt, 2 deci tejföl és 2 deka vaj. A tűzálló üvegtálat vajjal kikenjük. Behintjük reszelt sajttal. Soronként rakjuk rá a szeletelt zsemlét, reszelt sajtot, végül öntsünk rá tejet. 10 percig előmelegített sütőben, takarék alsó lángon addig sütjük, míg a zsemlék a tejet felitták és a teteje piros. A tejföllel meglocsoljuk és félretett 2 deka sajttal behintve, azonnal forrón tálaljuk. — Januári hús? — Már mondom! Tormás malac- vagy sertéshús. Hozzávalók: 80 deka hús (fej, csülök, lábrészek), forrázott nyersbőrös állapotban, egy fejhagyma, egy gerezd fokhagyma és 20 deka vegyes leveszöldség. A megtisztított húst leforrázzuk, majd felfőzzük, aztán zöldséget adunk hozzá és puhára főzzük. A megfőzött húst kiszedjük fa levéből és azon forrón tálaljuk. Egy-két merőkanál lével leöntjük, reszelt tormával gazdagon meghintjük és mustárral adjuk asztalra, levét bármilyen barnaleves feleresztéséhez használhatjuk. — Sajt? — A krémsajtot házilag készítem. Nem kell hozzá más, mint másfél liter tejföl és só. Tehát: másfél liter jó minőségű tejfölt kellően megsózva, habverővel jól összekevertünk és porcelánvagy cserépedényben hideg helyen 24 óráig állni hagyjuk. Másnap a tejfölt egy szűrőruhába öntjük, zsineggel átkötve szegre akasztjuk és újabb 24 óráig függni hagyjuk, hogy a savó lecsurogjon. Ezután a ruhában levő tejfölt egy kissé ferdített fekvésű deszkalapra vagy zománcozott tepsibe adjuk, egy lapos tányérral lebénítjuk, a tányérra pedig mintegy 5 kilós súlyt helyezünk. E prés alatt ismét 24 óráig hagyjuk hideg helyen a tejfölt. Ezután kivesszük a ruhából, összegyúrjuk s továbbra is hidegre tesszük fogyasztásig. — Édesség? — Vera-kiflinek nevezem a következőket: IS deka vajat 20 deka liszttel kevert fél csomag sütőporral, 20 deka túróval és kevés sóval jól összedolgozunk. Késhát vastagságra nyújtjuk és háromszög alakú darabokra vágjuk. Az egyes darabokat lekvárral kenjük meg és összecsavarjuk. A kész kifliket még meleg állapotban vaníliás cukorral hintjük meg. — Farsangra? — Töltött csöröge! 60 deka Uszít, 4 tojás sárgája, 10—IS deka vaj, fél pohár rum, tört cukor (annyi, hogy a nyers tészta kicsit édes legyen, de ne nagyon), pici jó, tejföllel összedolgozandó középlágyságú tésztává. Lisztes deszkán vékonyra nyújtjuk. Deretyemetszővel még egyszer olyan nagy kockákat vágunk, mint rendes csörögénél. A lekvárt keskeny csíkokban rakjuk rá, a közöket, ahol ~rádlizva* lesz, tojásfehérjével bekenjük, ráhajtjuk a másik felét (a széleket is megkenjük előbb tojás fehérjével), megnyomkodjuk, a belső közöknél *lerádlzzuk•«, forró zsírban kisütjük. Itatós papírra szedjük. Vaníliás cukorral azon forrón beszórjuk. Finom! (Kf f.) t (Virágom. . . virágom... Üde látvány, ha a tél folyamán a cserépbe ültetett tulipán, jácint, nárcisz, sáfrány vagy más hagymás, gumós növény kivirágzik a szobában, de érdekes és talán meglepő is, ha föld nélkül, csupán vízben vagy nedves homokon, esetleg szárazon borul virágba valamelyikük. A hagymás vagy gumós növények jellemző sajátsága, hogy a megfelelő körülmények között „beérett” hagymába vagy gumóba annyi táplálék halmozódik fel, amennyi teljesen elégséges lehet a virág tökéletes kifejlődéséhez. A jácint egyes fajtái, elsősorban az egyszerű virágnak például könnyen kivirágoztathatók csupán tiszta vízzel megtöltött, úgynevezett jácintüvegekben. Nyirkos „talpon” hajtatható a nárciszfélék razetta csoportjának jellegzetes fajtája, a „Grand Emperor" nevű változat, az apró fehér szirmú, narancssárga mellékpártájú „kínai szent liliom”. Így nevezik általában, mert Kínában ősidők óta nevelik. Európában és nálunk is sokan „karácsonyi nárcisz” néven ismerik, de konstantinápolyi nárcisznak vagy marseillei razettának is mondják. A mediterrán vidékeken, Keleten és Kínában vadon is tenyészik. A virágoztatása könnyű, mert hagymája nem kíván sem földet, sem cserepet és a hagymájában felhalmozódott tápanyag hajtja ki a szárát és fejleszti ki virágait. A hajtatásához nem szükséges más, mint lapos üvegtányér, esetleg alacsony porcelán- vagy cseréptál, néhány darab faszén szemcsés folyami homok, kavics és víz. A tányér aljára faszenet teszünk, erre szemcsés folyami homokot, majd kavicsot rakunk rá, körülbelül két ujjnyi vastagságban. A jól kifejlődött hagymákat — a tál nagysága szerint 3—6 darabot — szorosan egymás mellé a kavics közé helyezzük, azután a tányérba annyi vizet öntünk, hogy az csak a homokot érje, a hagymákat nem. Midőn a hagymák gyökerei elérik az állandóan vizesen tartott homokot, a tányért vagy a tálat fekete papirosból készített tölcsérrel betakarjuk, hogy a sarjadó hajtások sötétben legyenek. Így takartan addig tartjuk a hagymákat meleg helyen, amíg a hajtások 10—15 cm-re nem emelkednek. Ekkor a tálat világos helyre, az ablak közelébe állítjuk s a tölcsér leszedjük róla. A halványzöld hajtások hamarosan sötétzölddé válnak és végükön megjelennek a bájos virágok. Hűvösebb szobában lassabban fejlődik a növény, de a virágzása tartósabb, melegebb helyiségben viszont hamarább jutunk virághoz. Az elvirágzás után a homok nedvesítését beszüntetjük és a következő évi hajtatásra hűvös, de száraz helyre rakjuk el a hagymákat. Ugyanígy virágoztatható a tavaszi sáfrány, a Crocus remus hagymája is, ha szeptemberben—októberben a kertben elültetett hagymáját kiszedjük a földből és vízzel megtöltött kisebb üveg vagy porcelán edényben kavics és cserép darabok közé rakjuk. Ez a crocus fajta közeli rokona az ősszel virágzó „igazi” vagy „jóféle” sáfránynak, ennek a nagymúltú és valamikor nálunk is nagyban termesztett fűszernövénynek, amelynek emlékét a művelődéstörténet, sőt sok tekintetben a gazdaságtörténet is őrzi. N—N M. s 4