Ez a divat, 1978 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
Ki less az év manekenje ? Olló és kifutó közhelyek szorításában élünk. Azt mondom: varrónő. Sápadt arc, fáradt, hunyorgó szemek, gombostűk a száj sarkában. Azt mondom: maneken. Sudár termet, a mozdulatok muzsikája, fényesen lebbenő haj, mosoly, ragyogó tekintet. Az ajtón névtábla: Jurszik Mária-Magdolna szabómester. Az ajtóban vendéglátóm. A lakásban falatnyi műhely. Vajon egy szabómester lesz-e maneken, vagy egy maneken szabómester? S a kettő nem sok egyszerre? Magdi nevet. Nevetése oldódást jelent. Pedig nem is ez az első interjú, egyszer már, mint autóversenyző ... Tessék? Futva hoz egy képet. Micsoda véletlen, hogy fotómodellként először egy Artex feliratú bukósisakot reklámozhatott. — Tudja, a szakma az csodálatos. Felkutatni egy anyagot, s már amikor az olló belevág, látni az elkészült modellt. Iskola, mestervizsga, szakoktató tanfolyam, munka a Csaraszalonban. Aztán ipar, könyvek, divattörténet, minden, ami a ruhával kapcsolatos. Szakmai sikerek. Egyszer egy első díj: egyhónapos japán körút. Hogy mi a szebb? A ruhát bemutatni, vagy megvarrni? Mindkettő. De ő mindig ott akar lenni, elsősorban, ahol az ollóval dolgoznak, így fogalmaz: nem akar e téren sokat elérni, de nagyon sokat akar tudni. De hát ez betölt egy életet! Igen. Csakhogy: egy barátnő felhívja a figyelmét, az Artistaképző Intézetben háromhónapos manökeniskolára lehet jelentkezni. Hogy csapot, papot, ollót, ipart. Mert persze felveszik. Mert persze ezt is úgy csinálja, mint mindent. Testreszabottan. — Nem előzmény nélküli ez sem. Tanuló koromban a Tavasz Divatszalonban már bemutattam, később a TIT öltözködési tanácsadásaival szerepeltem, aztán valahogy abbamaradt. De a vágy, úgy látszik, ott szunnyadt bennem. Félve ment a bizottság elé, aztán a sokak közül benne volt a kevesek között. Nagy bemutatón először a KIOSZ-tól kapott lehetőséget, s tavaly márciusban a Gellért-szállóban lépett a kifutóra. Aztán elvégezte az iskolát. És most a legfontosabb: elindulni a pályán. Ez nehéz, ámbár az autóversenyzés sem könnyű. Évek óta ő az egyetlen női „führer” a túramezőnyben. Versenyről versenyre változtak partnerei, a lányok féltek mellette. („Az ugye nem kis dolog, a férfiak között állandóan a középmezőnyben végezni?!”) De a verseny előtt a pálya pontos ismeretében ülhet be mindenki a gépébe. Kanyarok, útviszonyok, minden ... És a manekenség? „Úgy szeretném csinálni, hogy később semmit se kelljen megbánnom.” Kedves arcon kedves mosoly. Egy félbemaradt mozdulat. Kínálom cigarettával. Elfogadja. Képek az asztalon. Később: „Hozhatok egy kávét?” De a kávé kifutott... Kocsis L. Mihály A pihenés óráiban is bővül az ismeret A korlátlan lehetőségek birodalma négy négyzetméteren Fotó: LENGYEL MIKLÓS A próbatükröm: megfelelő távolságból tetőtől talpig látom magam benne, és ami a legfontosabb: nem torzít! 44