Ez a divat, 1980 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
A francia nők rafinált eleganciája, naprakész divatkövetése világszerte ismert. Azt azonban már jóval kevesebben tudják, hogy 100 felnőtt „parisienne” közül 75-nek varrógépe van, sőt, a használatához is ért, s így módja van alkalmanként egyegy szoknyát, blúzt vagy éppen ruhát saját kezűleg létrehozni! Való igaz — aki megpróbálta, tudja — hatványozott az öröm, ha valami egyéni, divatos holmit házilag ügyeskedik össze az ember! Legyen az szabott-varrt, vagy éppen kötött, esetleg horgolt darab, ki tagadná, hogy szívesen jegyezzük meg az elismerő pillantások kereszttűzében: „Nem fogjátok elhinni, otthon bütyköltem össze, pár óra alatt!” Olykor szó szerint valóban így van. Jómagam ugyan igazán nem vagyok különösebben ügyes kezű, ám egyik legsikeresebb ruhadarabom mégis saját gyártmány! A kabátot is pótló, kockás, rojtozott gyapjú poncho elkészítéséhez nem kellett egyéb, mint egy könnyű NDK gyapjútakaró, egy délutánnyi szabad idő és afölött érzett elkeseredés, hogy efféle ruhadarabbal sem az állami, sem a magánkereskedők boltjaiban nem lehetett találkozni! A poncho lavinasikere fellendítette az NDK-bolt pokrócforgalmát, és kisvártatva több kolléganőm is — mint megannyi indián — más-más színű házi ponchóban járta az élet rögös útjait. Van, aki aztán az első otthon készült darab után úgy rákap a házilag barkácsolt ruhák örömére, mint kezdő dohányos a cigire. A különbség csupán az, hogy e szenvedély — az utóbbival ellentétben — csöppet sem káros az egészségre, viszont számos előnnyel jár. Nem elhanyagolható szempont, hogy a méterben vásárolt anyagból — mert a házi feldolgozás nem kerül pénzbe — jóval olcsóbban lehet öltözködni! Egy készen vásárolt pulóver árából pedig jószerivel kettőre való alapanyag is telik. A takarékosság mellett aztán az is sokat nyom a latban, hogy az s. k. készült holmik akár szuper-divatosak is lehetnek! Míg tart az ipar és kereskedelem ádáz harca, hogy ki a felelős, ha netán egy-két évvel a világdivat után kullog a hazai konfekció — addig az ügyeseknek elég egy jó divatlap, gyöngébbeknek egy szabásminta — és a Nagykörúton sétáltathatják akár Dior tetszetős modelljeit is! A legtöbb nő eleinte szabadkozik: „ügyetlen vagyok, nem tudok varrni, kézimunkázni”. Nehéz ezt elhinni, mert ugyanakkor lánygyerek korában általában mindenki jól ért a babaruhavarráshoz. Később, fiatal mamaként, az élő, igazi babának varrnak. Az első bátortalanul horgolt sapka után kiderül, hogy sikerül a kocsikabát, a rugdalódzó is, később pedig maradékokból, a saját régi holmijaikból állítanak össze egyre ötletesebb, szebb gyermekruhatárat. Az olcsó flanellek — a Dohány utcai „Bizarr bolt”-ban — kilóra kapható filléres jersey-k pedig valósággal csábítják az embert, hogy ki-ki lehetőleg kockázatmentesen próbálja ki barkácstehetségét. Mert ha egy blúzra való méternyi flanellt elszab az ember, attól még igazán nem dől össze a világ — de még a családi költségvetés sem. Általában az első sikerélményt könnyen megszerzik a „kontárkodók” egy-egy sima lapszoknyával, s a divatos, pár óra alatt létrehozható sálakhoz sem szükségeltetik nagy kötéstudomány. Aztán elszabadul a pokol! Kiderül, hogy színes maradékfonalakból lehet olyan csuklyás tunikát, vagy kenguruzsebes kabátot horgolni, amilyen senkinek nincs a világon! És steppelt mellényt is lehet csinálni fillérekből — avagy a mama régi fényes matlasszé pongyolájából. A szélére egy bársony vagy ripsz paszpól, és föl van dobva a szerelés! Az öreg pulóver vagy sportzakó könyökére lehet bőrfoltot kanyarítani és aki már ily módon belelendült a „bütykölésbe”, az régebbi holmijait is könnyűszerrel naprakész divatossá alakíthatja. Az Ez a divat eddig is kínált segítséget a „made in S. K.” öltözködéshez és ezután igyekszik az eddiginél is több ötlettel, jó tanácssal, kötés-, horgolás-, szabásmintával megörvendeztetni vállalkozókedvű olvasóit. Már az sem véletlen, hogy az e havi lapszám első és hátsó borítóján is kötésre-varrásra buzdító modelleket láthatnak! Ha tetszik, meg lehet próbálni, nem kell hozzá más, csak egy kis bátorság ! BEDECS ÉVA MADE IN SK! ez a Főszerkesztő: ZSIGMOND MÁRTA Főszerkesztő-helyettes: SZABÓ MÁRTA Szerkesztőség: 1076 Bp. VII., Garay u. 5. Telefon: 220-474, 414-749 MEGJELENIK HAVONTA Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT Kiadóhivatal: Bp. VII., Lenin krt 9-11. Telefon: 221-285 Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ! Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI 1900 Bp. V., József nádor tér 1.) Közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfizetési díj: 1/4 évre 114,- Ft Külföldön terjeszti a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat, H-1389 Budapest, postafiók 149. 33. ÉVFOLYAM 1980. JANUÁR L79 3329 TM Athenaeum Nyomda Kozma utcai üzeme, Budapest Rotációs mélynyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató INDEX: 25 212 MŰVÉSZETI SZERKESZTŐ: VÁRHELYI L. TAMÁS KÉPSZERKESZTŐ: LENGYEL MIKLÓS