Ez a divat, 1980 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
A SZAKMÁRÓL S. Márta: „Klári mindig tetszett nekem. Ha kijön a dobogóra, megáll, felemeli két karját, vékony, lányos alakján megfeszül a ruha, az emberek csak azt látják, észre sem veszik szolid, szép arcát. Díjazom ezt a csontos, modern fejet, mesélik, hogy idegenvezetés közben sokszor szólnak hozzá amerikai turisták: ha maga kint élne, híres fotómodell lenne. Ő csak hallgat és mosolyog, hiszen titka van. Nem is egy! A szakma meg a vérében. Szolid nő lehet, a hétköznapi szerelései azt mutatják. Huszonhat-huszonnyolc évesnek gondoltam, amikor már tízzel több volt. Hol leszek én már akkor?! Nekem legfeljebb öt évem van, s aztán szakmát kell találnom. Klári megtalálta az örökmodern hajviseletet. Én órákat töltök a tükör előtt, hogy elég szélfútta, repülős legyen a hajam, és ha lehet, mindig más. Én bohóc vagyok. Szeretem, ha tinédzseres a külsőm és a belsőm is. Ők szeretnek igazán, a diszkóban Járó. Piramisért rajongó tinik. A sportos típusú abszolút tinédzser — ez vagyok én. Klári — azt hiszem — sohasem volt bolondos fiatal, és sohasem lesz öreg, még ha száz évig dolgozik is a kifutón”. F. Klári: „Fotogén lány! Persze, amit Mártiról mondok, kizárólag munkái, tehát divat- és plakátfotói alapján mondom, hiszen sohasem dolgoztunk együtt. Két ellenpont vagyunk, az biztos, ő százszázalékosan mai, én a modern negyvenes. Talán nem tévedek, ha divatérzékenynek találom, és ez egy fotómodellnél fontos, minek ennél kevésbé. Vajon tudja-e ez a lány, hogy az én ruhatáram szerényebb, mint sok más nőé? Úgy érzem, felesleges kultuszt csinálnom az öltözködésből, arra ott a kifutó. Sohasem voltam sztár, húsz éve csinálom, elkerült a felhajtás és — vajon tényleg?! — a pletyka. Tetszik, hogy semmit sem tudok Márta magánéletéről. Ha olvasod, kedves Sárdi, tudd, hogy egy dologra vagyok büszke: soha nem kellett olyan emberek barátságát keresnem, akiket egyébként elkerültem volna. Ha ezen ma A SZÉPSÉGRŐL S. Márta: „Szép aztán tényleg nem vagyok! Talán helyes? Talán szimpatikus? Vagy csak remélem? Klári érdekesen szép. Elegáns. Jaj, nagyon kényelmetlenül érezném magamat az ő dolgaiban! Viselkedni kellene bennük, én meg nem tudok viselkedni. Túl lezserül fogom fel a dolgokat. Szeretek szép lenni ami nálam azt jelenti, jól öltözött. Van elegáns alkalmi holmim, de oda is becsempészem a nadrágot. Sohasem jártam farmerben, túl szürkének találtam. Később majd varrok magamnak. És annyi minden történhet! Klári sem félt, sem az évektől, sem a munkától!” F. Klári: „Nekem a könyv, a zene szép. A szabad idő szép, amit megtölthetek emberi kapcsolatokkal, színházzal, rádiózással. A lányom szép, a fejlődése, okosodása. Nekem a kényelem szép, amikor nem figyelnek rám a metrón, csak ha sok a csomagom, s átadják a helyet — egy nőnek a sok közül ...” A SZERELEMRŐL F. Klári: „Az élet nagy ajándéka a szerelem. A TÁRSA nagy dolog, keveseknek adatik meg, s a manekenség ilyen téren nem előny!” S. Márta: „Két éve megszakítás nélkül szerelmes vagyok. De mégis azt szeretném, ha elmúlt szerelmeim még most is halálosan odalennének értem.ehet, hogy Klári megvet majd ezért. Ő bizonyosan azt szeretné, ha volt szerelmei megtalálnák a kiegyensúlyozott boldogságot. Rendes nő! Nekem nincs gyerekem, kéthárom év múlva szeretnék. Tudom, Klárié már nagy és egyedül neveli. Csodálkozom, hogy még nem tűnt fel a lánya a pályán, azt mondják, pont olyan szép és tehetséges, mint az anyja. Ki érti ezt? ...” (ké) lik, inkább követ török! Kívánom, hogy te is ezt mondhasd húsz év múlva.” FOTÓ: LENGYEL MIKLÓS