Ez a divat, 1981 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1981-05-01 / 5. szám

ZENE, ZENE, ZENE­­ ÉS A DIVAT Csenterics Ágnes sok gond­dal, izgalommal teli boldog ember. Bejárta a világot, sőt több világot látott és baran­golt be, mint amit általában számon tartunk. Gyakori ven­dég az operett országában, jól ismeri a zene birodalmát, otthon érzi magát a táncdal, a beat, a rock labirintusában és gyakorta rendezi e külön­leges világ kusza gondolatait, sorait. A népszerű tv-rende­­zőnket nemcsak a Duna—Ti­sza táján ismerik jól, neve szépen cseng Itáliában, Kubá­ban, a Szovjetunióban, az NDK-ban és sorolhatnám to­vább a városokat, az országo­kat, a tájakat és a művészi műfajokat. Általában zenés műsorokat készít és ez a dal­lamosság, a pezsgő ritmus egyben meghatározza egyénisé­gét is. Kevés női rendezőnk van, bár az utóbbi időben egyre több lány és asszony szánja rá magát erre az izgalmas, nagy figyelmet és tehetséget, sok munkát követelő szakmá­ra. A gyengébb nem e jelen­legi képviselője, Ági nagyon is határozott ember. — A munkám az életem, a muzsika, a filmek, a tv-mű­­sorok rendezése otthon regge­li ébredésemkor benne van az első korty kávéban, a gyor­san bekapott falat pirításban. A téma foglalkoztat nemcsak a műteremben, a forgatáso­kon, hanem elkísér a baráti beszélgetésekre, a jó hangu­latú vitákra. Elkísér a szín­házba, a moziba, asztaltársam az étkezésnél és este vacsora­vendégem. Tehát az életem tartalma mindig ugyanaz, csak a forma változik és ezt a külső változást elsősorban az öltözködés teszi láthatóvá, meghatározóvá. Nagyon is figyelem a divatot, mert érdekel a munkámban és a magánéletemben egy­aránt. Szeretek öltözködni, de beleszólok a jelmeztervező dolgába is, és szívesen rende­zek olyan produkciót, amely a divatról szól, vagy éppen azt mutatja be. Naponta néha többször is átöltözöm, erre sohasem sajnálom az időt. — A stúdiókban, vagy a kül­ső forgatásokon szívesen vi­selek nadrágot, mert célszerű és kényelmes viselet. Ennek a nadrágnak anyaga lehet szövet, kard vagy farmer, lé­nyeg, hogy a célt szolgálja. Ilyenkor felsőrészként színes blúzt vagy tarka pulóvert vi­selek. Ha a kollégáim munkáit né­zem, vagy az én filmemet mu­tatják be, akkor máris új „sze­relésben” jelenek meg. Ked­vencem a kosztümös összeál­lítás, a divatnak megfelelő szoknya, az egyéniségemet hangsúlyozó blúz vagy puló­ver. Arra is ügyelek, hogy másképpen öltözzek, jelenjek meg délutáni tárgyalásokon és másképpen kora esti, bará­ti beszélgetéseken. — A frizura miatt, amely­­lyel talán kevesebbet törődöm mint illenék, kedvenc fejvise­­letem a sapka, a kendő. Ezeket minden színben, formában szí­vesen teszem szépen fésült vagy kissé kócos fejemre. A színház, a hangverseny gon­dos öltözködést követel. Gya­koriak az esti programjaim, ehhez is nagyon jó partne­rem a férjem, aki újság­író és őt is érdekli mindaz, ami engem. Érthető ezek­­után, hogy beleszólok fér­jem ruhatárának formálásába. Általában ismerem a napi programját és aszerint készí­tem el és állítom össze aznapi öltözetét. Róla még csak any­­nyit, hogy szeret főzni és ami még ennél is fontosabb, na­gyon finom ízeket tud kicsa­logatni a kuktából, az agyag­tálból, sőt az egyszerű lábosból. (Csenterics Ági férje Fellegi Tamás, a Nagyító című folyó­irat főszerkesztője, s mivel ismerem szakácsművészeté­nek ízeit, tanúsíthatom Ági igazát.) — Nemcsak a napszakok, ha­nem az évszakok is megha­tározzák öltözködésemet. A di­vatból, a legújabból azt foga­dom el, ami nekem tetszik, illetve ami megfelel egyénisé­gemnek, termetemnek, per­petuum mobile-alkatomnak. Igen, válogatós vagyok, elfo­gadom az általános irányza­tot, de azt saját elképzelésem szerint formálom, ezt megbe­szélem varrónőmmel, és így készül el az a ruha, amiben premierre megyek, vagy meg­jelenek egy bálon. — Otthon is öltözködöm, a ké­nyelmes köpenyeket szeretem és olyanokat viselek, amiben még vendéget is fogadhatok. — Férjem nem jár szabóhoz, az üzletekben közösen vásá­rolunk készruhát. Igenis le­het jól öltözködni egy férfi­nak a magyar konfekcióipar termékeiből, persze kell hoz­zá türelem, figyelem és nem árt, ha a férj ebben az eset­ben is hallgat a feleségére. — Ars poeticám egyik lénye­ge, hogy a tartalom megfele­lő formát kapjon. Ez vonat­kozik egy történet megfilme­sítésére, egy szereplő felöltöz­tetésére, és vonatkozik ma­gamra, mert nem mindegy, hogy miként veszek részt a munkában, a szórakozásban. Így beszélt Csenterics Ágnes az öltözködésről, a divathoz való viszonyáról és bizonyá­ra ennél többet mondanak majd a képek. RÁCZALMÁSI GYÖRGY n a

Next