Ez a divat, 1984 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1984-10-01 / 10. szám
34 mUVESZߣJARO öt éve élnek együtt: Kishonti Ildikó és Katona János. Főiskolás korukban csak köszöngettek, később, Szolnokon sokat beszélgettek . Ildikó akkor játszotta Aldonzát a La Mancha lovagja című musicalben János nagyon drukkolt a sikeréért és azóta is ezt teszi. Azt mondják, tökéletes közöttük az egyetértés. — Azért ne hidd — teszi hozzá Ildikó —, hogy nem vitatkozunk, ki-ki a maga igazáról akarja meggyőzni a másikat, s ez azért nehéz, mert különböző természetűek vagyunk, sok mindenről más a véleményünk. Mégis, a legfontosabbról, a munkáról, a hivatásról, a barátságról, a világ dolgairól nagyjából ugyanúgy gondolkodnak. Nevetni is, mérgelődni is együtt tudnak igazán. Ildikó látszik indulatosabbnak. - Ez csak látszat - magyarázzák -, mert János olykor semmire sincs tekintettel, úgy mondja meg a véleményét, nem bírja a hazugságot! Én csitítgatom, tanácsolom, hogy lassabban, higgadtabban, nem lehet fejjel rohanni a falnak, egyszerre megváltani a világot. Hosszú évekig Ildikó halmozott sikert sikerre, kettőjük harmóniáját ez nem zavarta. Aztán fordult a helyzet. A „Telepohár” óriási sikere óta János nagyon népszerű. Híressé vált kötöttsapkájában (az ominózus jelenetben minduntalan lepottyant a fejéről) mindenhova hívják, a televízióba is újabb felkérést kapott — pillanatnyilag ő az, aki ritkábban van otthon. Türelmesen várunk egymásra, bár az elfoglaltság növekedése mindkettőnkben ingerültséget okoz. János nagyon sokat segít nekem, reggel odakészíti a kávét, ha szerepet tanulok, szinte „eltűnik". Én ugyanezt nem mondhatom el magamról... Amit viszont elmondhat, hogy szívesen főz és mindketten szeretik a jó ételeket — egyiküknek sem kell fogyókúrázni. Napközben szendvicset esznek, futtában mindig van valami, ha más nem, akkor próbál valamelyikük, s a nézőtéren ott szorong érte a másik. Ezzel is segíteni, erősíteni igyekeznek egymást. - Új színházam a Vidám Színpad - mondja Katona János úgy érzem, ott jobban megtalálom a helyem. Ildikó bólogat, egyetért, boldog, hogy Jánost most már sokan ismerik. Ő mindig bízott a tehetségében, de így a jó, hogy most már mások is hisznek benne. Soha nem irigyelték a másik szerencséjét, sikerét, elfoglaltságát. Nagyon szerény körülmények között is éltek boldogan. - Időnként szívesen megyünk barátok, ismerősök közé, kedveljük a jó társaságot. Kettesben sem unatkozunk soha - csak így érdemes együttélni, ez az, ami a színpadon is segíti a színészt. Jogosan mondják, hogy magánéleti gondjainkat hagyjuk otthon, de azért jobb, sokkal jobb, ha az a magánélet kiegyensúlyozott, boldog. Az övék az. A kívülálló is érzi, látja. János csodálja Ildikót és Ildikó tökéletesnek tartja Jánost. BENDE IBOLYA TÜRELMESEN VÁRUNK EGYMÁSRA