Ez a divat, 1988 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1988-08-01 / 8. szám

tőséget kaptál, több száz ri­portot, megszámlálhatatlan stúdióbeszélgetést, riportso­rozatot készítettél. Láttuk do­kumentumfilmjeidet. S a kez­dettől, immáron nyolc éve a tiéd a Módi műsorvezetői széke. Ezt a műsort adáson­ként kétmillióan nézik. - Ez így van, de mégis úgy ér­zem, újra vannak tartalékaim. Csökkent szerkesztőségem műsorideje, és én nem szere­tem a tétlenséget. - A Módi a te ötleted volt, ko­rábban nem volt még csak hasonló műsor sem. - Saját gyermekemnek ér­­zem, bár nem egészen ilyen­nek képzeltem. Ugyanis a Módit kezdettől fogva szpon­zorok támogatják. Akkoriban az Ipari Minisztérium adta a pénzt, a Magyar Divat Intézet a szakértelmét és a televízió a műsoridőt. De már az indu­lásnál az volt a szándékunk, hogy ha a műsornak van is reklám jellege, ez burkolt le­gyen. S az ma is. Ennek kö­szönhető, hogy hat a nézőkre, mert érzik, hogy nem akarunk semmit sem rájuk erőltetni. Feladatunk, fő célunk, hogy vonzó módon és ízlésesen mutassuk be azt, amit a hazai kereskedelem kínál. - Kezdettől fogva Csenterics Ágnes a rendező és Vámos Magda, az MDI művészeti ve­zetője a műsor szakértője. Három nő... - Csodálatosan dolgozunk együtt. Soha nem volt köz­tünk konfliktus. Bizonyára azért, mert mindannyiunknál a szakma szeretete az elsőd­leges szempont. -Régóta követed ilyen nagy figyelemmel a divatot? - Emlékszem, ugyanilyen örö­met okozott az öltözködés ak­kor is, amikor középiskolás­ként két szoknyám és három trikóm volt. Ezeket is használ­tan örököltem. Mégis kedvvel játszottam el azzal, hogy me­lyikhez milyen színűt viseljek. Szerintem a színek befolyá­solják közérzetünket, engem például jobb kedvre is tudnak deríteni. - Most milyen a ruhatárad? -Tekintélyes mennyiségű, mivel mindent megőrzök. Ré­gebbi dolgokat is lehet visel­ni, ha azok színben és stílus­ban nem kifogásolhatók. Szó­val évek óta gyűjtögetem ru­háimat, variálom, átalakítom őket. Beszerzési forrásaim között első helyen áll az áru­házak ifjúsági osztálya. Ha néha butikban vásárolok, lé­nyegesen drágábban, akkor annak nagyon meg kell érnie az árát. Ruhatáramat férjem is bővíti, aki gyakran jár kül­földre, s olykor jut a napidíjá­ból valami meglepetésre. Írd meg nyugodtan, nem szé­gyellem, hogy a bizományi­ban is sűrűn megfordulok. Különleges dolgokat lehet ki­fogni már 80-100 forintért. Utoljára néhány napja talál­tam ott egy almazöld színű nagyméretű blúzt, amihez végre felvehetem az alma­­zöld-türkiz kockás szoknyá­mat. - Csupa nőies, elegáns ruhák­ban látni. Nadrágod nincs is? - Már hogy ne lenne! Hétköz­napi viseletként főleg a far­mert szeretem. Kedvencem az, amelyik elasztikus anyag­ból készült. Szívesen viselek mini farmerszoknyát is. Ab­ban ugyanis újra egy kicsit „tininek" érzem magam, mint akkor, amikor megvettem. Ugye, milyen jó, hogy megő­riztem? Különben is jó játék elővenni az öregebb darabjai­mat, és kitalálni belőlük vala­mi újat, érdekesebbet, divato­sabbat. Most például, hogy ismét hódít a matrózstílus, csak egy csikós trikót szerez­tem be, és felújítottam hozzá a jó néhány esztendős, nagy­méretű, sötétkék zakómat. Az egész roppant egyszerűen és gyorsan történt: válltömést tettem bele, a gombjait fém­gombokra cseréltem, és a bal zsebére emblémát varrtam. Olyan, mint az új! -Ahogy látom, kétlelkű, két­éltű a ruhatárad. - Hát igen, mert vannak ko­molyabb, alkalmi öltözékeim, és vannak a bolondosabbak: balatoni nyaraláshoz, s ah­hoz, hogy a tizenhárom éves fiamnak is tessem annyira, hogy megjegyezze: anyu, hű de jó a szerelésed! De mindig törekszem arra, hogy a józan ész és a praktikusság jelle­mezze külsőmet. Nem taga­dom, igyekszem ízlésesen megjelenni, nehogy elriasz­­szam azt, aki éppen rám néz. Ezzel magyarázom azt is, hogy például esős időben szeretek fehér, sárga vagy más vidám színű ruhákat ölte­ni magamra. Vidám a termé­szetem, és ezt talán tükrözi is az öltözködésem. Szeretek a ruháimmal játszani. Állítom, hogy az ötlet, az ízlés többet ér, mint a pénz. - Bárhol vagy, egy kitűnő illat kísér. Ehhez kevésnek látszik az ötlet... - Lebuktam. Máris kiderítet­ted az egyik szenvedélyemet. Imádom a jó illatokat. A legú­jabbakkal is próbálkozom, eb­ben nem vagyok hűséges tí­pus. De csak ebben... VÁGÓ JUDIT

Next