Ez a divat, 1988 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1988-08-01 / 8. szám
tőséget kaptál, több száz riportot, megszámlálhatatlan stúdióbeszélgetést, riportsorozatot készítettél. Láttuk dokumentumfilmjeidet. S a kezdettől, immáron nyolc éve a tiéd a Módi műsorvezetői széke. Ezt a műsort adásonként kétmillióan nézik. - Ez így van, de mégis úgy érzem, újra vannak tartalékaim. Csökkent szerkesztőségem műsorideje, és én nem szeretem a tétlenséget. - A Módi a te ötleted volt, korábban nem volt még csak hasonló műsor sem. - Saját gyermekemnek érzem, bár nem egészen ilyennek képzeltem. Ugyanis a Módit kezdettől fogva szponzorok támogatják. Akkoriban az Ipari Minisztérium adta a pénzt, a Magyar Divat Intézet a szakértelmét és a televízió a műsoridőt. De már az indulásnál az volt a szándékunk, hogy ha a műsornak van is reklám jellege, ez burkolt legyen. S az ma is. Ennek köszönhető, hogy hat a nézőkre, mert érzik, hogy nem akarunk semmit sem rájuk erőltetni. Feladatunk, fő célunk, hogy vonzó módon és ízlésesen mutassuk be azt, amit a hazai kereskedelem kínál. - Kezdettől fogva Csenterics Ágnes a rendező és Vámos Magda, az MDI művészeti vezetője a műsor szakértője. Három nő... - Csodálatosan dolgozunk együtt. Soha nem volt köztünk konfliktus. Bizonyára azért, mert mindannyiunknál a szakma szeretete az elsődleges szempont. -Régóta követed ilyen nagy figyelemmel a divatot? - Emlékszem, ugyanilyen örömet okozott az öltözködés akkor is, amikor középiskolásként két szoknyám és három trikóm volt. Ezeket is használtan örököltem. Mégis kedvvel játszottam el azzal, hogy melyikhez milyen színűt viseljek. Szerintem a színek befolyásolják közérzetünket, engem például jobb kedvre is tudnak deríteni. - Most milyen a ruhatárad? -Tekintélyes mennyiségű, mivel mindent megőrzök. Régebbi dolgokat is lehet viselni, ha azok színben és stílusban nem kifogásolhatók. Szóval évek óta gyűjtögetem ruháimat, variálom, átalakítom őket. Beszerzési forrásaim között első helyen áll az áruházak ifjúsági osztálya. Ha néha butikban vásárolok, lényegesen drágábban, akkor annak nagyon meg kell érnie az árát. Ruhatáramat férjem is bővíti, aki gyakran jár külföldre, s olykor jut a napidíjából valami meglepetésre. Írd meg nyugodtan, nem szégyellem, hogy a bizományiban is sűrűn megfordulok. Különleges dolgokat lehet kifogni már 80-100 forintért. Utoljára néhány napja találtam ott egy almazöld színű nagyméretű blúzt, amihez végre felvehetem az almazöld-türkiz kockás szoknyámat. - Csupa nőies, elegáns ruhákban látni. Nadrágod nincs is? - Már hogy ne lenne! Hétköznapi viseletként főleg a farmert szeretem. Kedvencem az, amelyik elasztikus anyagból készült. Szívesen viselek mini farmerszoknyát is. Abban ugyanis újra egy kicsit „tininek" érzem magam, mint akkor, amikor megvettem. Ugye, milyen jó, hogy megőriztem? Különben is jó játék elővenni az öregebb darabjaimat, és kitalálni belőlük valami újat, érdekesebbet, divatosabbat. Most például, hogy ismét hódít a matrózstílus, csak egy csikós trikót szereztem be, és felújítottam hozzá a jó néhány esztendős, nagyméretű, sötétkék zakómat. Az egész roppant egyszerűen és gyorsan történt: válltömést tettem bele, a gombjait fémgombokra cseréltem, és a bal zsebére emblémát varrtam. Olyan, mint az új! -Ahogy látom, kétlelkű, kétéltű a ruhatárad. - Hát igen, mert vannak komolyabb, alkalmi öltözékeim, és vannak a bolondosabbak: balatoni nyaraláshoz, s ahhoz, hogy a tizenhárom éves fiamnak is tessem annyira, hogy megjegyezze: anyu, hű de jó a szerelésed! De mindig törekszem arra, hogy a józan ész és a praktikusság jellemezze külsőmet. Nem tagadom, igyekszem ízlésesen megjelenni, nehogy elriaszszam azt, aki éppen rám néz. Ezzel magyarázom azt is, hogy például esős időben szeretek fehér, sárga vagy más vidám színű ruhákat ölteni magamra. Vidám a természetem, és ezt talán tükrözi is az öltözködésem. Szeretek a ruháimmal játszani. Állítom, hogy az ötlet, az ízlés többet ér, mint a pénz. - Bárhol vagy, egy kitűnő illat kísér. Ehhez kevésnek látszik az ötlet... - Lebuktam. Máris kiderítetted az egyik szenvedélyemet. Imádom a jó illatokat. A legújabbakkal is próbálkozom, ebben nem vagyok hűséges típus. De csak ebben... VÁGÓ JUDIT