Ez a divat, 1988 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1988-12-01 / 12. szám
jünk alá téve, behajlított lábbal a bal térdet a jobbra támasztjuk, a jobb könyököt a bal térdre és fordítva 32-szer (8-szor részenként) megismételjük. A farizomra kedvezően hat, ha négykézláb földre ereszkedünk, felváltva felemeljük egyik lábunkat úgy, hogy a combunk a padlóval párhuzamosan álljon, és a térdünket felfelé nyomjuk, anélkül, hogy kinyújtanánk a lábat, ezt végezzük el 16-szor. ZILAHI ERZSI RÓMÁBÓL 1 A combizmok erősítése. Álljunk terpeszállásba, és helyezzük testsúlyunkat felváltva egyik oldalról a másikra, térdünket kicsit behajlítva. Egyik lábunkat behajlítva előreteszszük, a másik lábunk kiegyenesítve hátul, kicsit rugózzunk, majd váltott lábbal ismételjük. Ugyanaz a gyakorlat, mint az 1. ábra, de közben a karunk egymás mellé helyezve jobbra-balra köröz. Farizom-erősítő gyakorlat: majdnem spárga helyzetben állunk, két karunk törzsünk előtt, tenyérrel földre támaszkodva testünket lassan hajlítsuk meg néhányszor. LANÁSOK TALÁLKOZÁSOK JULIO IGLESIAS A bálvány megelevenedik 1988. július 30. Tel-Aviv. Amikor mosolyogva, napsárga ingben, világos nadrágban, piros papucscipőben és - természetesen a legújabb divat szerint - zokni nélkül, barnára sülve kiszáll a kocsiból a szabadtéri aréna előtt, felrémlik bennem egy másik mediterrán város, ahol először „találkoztam" Iglesiasszal. A kubai tengerparton televíziós közvetítést néztünk barátainkkal, egy brazil stadionban rajongó, őrjöngő tömeg előtt ő énekelt. Bár ez az első találkozás csupán a képernyő közvetítésével jött létre, mégis azonnal megragadott sugárzó egyéniségével, tengermorajlást idéző dalaival. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy pusztán szakmai szemmel figyeltem őt. Engem is elandalított gyönyörű hangja, híres mosolya. És azonnal észrevettem az ellentmondást: a világot hódító bálvány imázsa mögött a bátortalan, melankolikus, érettségiző fiút idéző lényét, amit erősített öltözéke is: a vakító fehér ing és az elmaradhatatlan fekete öltöny. De vissza Tel-Avivba. A próba és az előadás között megismerkedtünk. Örült, hogy spanyolul beszélgethet a budapesti koncertről, amit izgatottan várt, mert - véleménye szerint - akárhol lép fel először, ott kezdőnek érzi magát, akinek az új közönséget meg kell hódítania. A sztár mint munkatárs 1988. augusztus 5. Ferihegy. Régi ismerősként köszöntöttük egymást a repülőtéri betonon, amikor nyakába kötött pulóverében kiszállt hófehér repülőgépéből. Bár csupán másfél napig volt Budapest és a televízió vendége, sokfelé megfordultunk vele. Barátságosan mosolygott a Halászbástyán sétáló magyar és külföldi turisták fényképezőgépébe, és jelképesen karjába zárta Budapestet, amikor kameránkkal városnézésre kísértük. A délutáni stadionbeli próbán mindent ellenőrzött: a világítást, a hangberendezéseket, majd szinte észrevétlenül tűnt el, hogy este megkezdődhessen a varázslat. A koncert végén mindenki ünnepelt, tapsolt és örült. Csak egy hölgy aggódott: Jeanine, Julio jelmezfelelőse. A színpadtól hagyományosan csókkal, a tömegtől ugyancsak hagyományosan a zakója kidobásával búcsúzó művészre ugyanis még egy spanyolországi koncertturné várt, így Jeanine-nak figyelmeztetnie kellett őt: Julio, bár van 10 nadrágod, de zakód csak kettő maradt. Takarékoskodj! CSENTERICS ÁGNES 43