Ez a divat, 1989 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1989-08-01 / 8. szám
34 ■ Olvasóink bizonyára nem mulasztották el a fenti című tévéműsort, amely kellemes kalandozás volt a divat körül. A műsor rendezője Csenterics Ágnes volt, akinek nevét a Módiból és számos más, zenés, szórakoztató show-műsorból ismerhetik. Ágnes a megbeszélt találkozóra „Dont worry, the happy" feliratú fehér trikóban érkezik. Lábán pink papucscipő, sarkán divatos masnival. Trikóján ugyanilyen színű napszemüveg kitűző. És amire olyan kíváncsi voltam: egy hófehér bő szárú nadrág! -Szóval ma nadrág! Egyébként szoknyában vagy nadrágban rendezel? - zúdítom rá a legkézenfekvőbb kérdést. -Nadrágban. Ugyanis a négyes stúdióban, ahol ezek a nagyobb lélegzetű műsorok készülnek, egy emelettel feljebb van a vezérlőhelyiség. A felvételek közben föl-le száguldozom, naponta legalább negyvenszer megjárom az emeletet. És mindezt képtelenség lenne elegáns szoknyában, a hozzá illő magas sarkú cipőben. Amikor ez eszembe jut, arra gondolok, hogy az én munkámhoz találták ki a nadrágot és a lapos sarkú cipőt, amelyekben bírni lehet a tempót. Mielőtt elkezdődik a stúdióban a munkám, már hét-nyolc napra előre előkészítem a ruháimat, hogy ezeken a napokon legalább erre ne legyen gondom, csak a munkámra tudjak koncentrálni. Nem mindegy, hogy milyen öltözékben jelenek meg, ugyanis általában olyan műsorokat készítek, ahol elegáns, jól öltözött művészek szerepelnek. Zavaró lenne, és kényelmetlenül is érezném magam, ha elhanyagolnám a külsőmet. Ilyenkor még sűrűbben, legalább háromnaponként fodrásszal csináltatom meg a frizurámat. Emlékszem, amikor Tengizben forgattunk, ott is öt nap alatt háromszor ültem be a fodrászhoz, hogy az építkezésen is rendezett legyen a külsőm. És erről jut eszembe az is, hogy miként hat másokra az ápoltság, a harmonikus megjelenés. Egyik este ugyanitt, Tengizben szépen felöltözve mentünk egy meghívásra. A vendéglátóink kényelmesen, szabadidőruhában, papucsban fogadtak. De megpillantva bennünket türelmet kértek, és néhány perc múlva elegánsan felöltözve tértek viszsza... Stábomban sok a férfi, és tőlük is elvárom, hogy reggel nyolckor fólöltözötten, ápoltan álljanak munkába. Nincs is ezzel semmi probléma, nálunk ez már így természetes. És hogyan öltözködik Csenterics Ágnes, a magánember? -Van egy másik ruhatáram, bár nem túl nagy a különbség. Tulajdonképpen ezekből a ruháimból választok akkor is, ha előzetesen tárgyalni megyek minisztériumokba, vállalatokhoz. Ezek is lezser darabok, elegánsabb, finomabb kivitelezésben. Talán csak abban lehetek különc, hogy rajongok a csizmákért, kora ősztől kora nyárig viselem őket. - Nem volt meglepő, hogy az Egy szoknya, egy nadrág című műsort te rendezted, hiszen legalább tíz esztendeje a Módit is a neved fémjelzi. - Nagyon szeretem ezt a műsort. Megtudható a divattrend, megtanulható belőle, hogy mit mivel, hogyan érdemes viselni. Néha viszont elkeseredem, amikor az utcán forgatunk, és jobban odafigyelek arra, hogy miben járnak az emberek. Ha például azt tapasztalom, hogy finom, szép, drága ruhákban vannak, de mindez nem érvényesül, mert nincs jól összeválogatva, vagy feldobva valami divatos kiegészítővel. De nemcsak az utca emberei, a nézők, hanem a képernyősök is tanulhatnának a Módiból. Nem szégyellem, hogy magam is rengeteget lestem el belőle. - Más műsorokban is tudod hasznosítani a divat berkeiben való jártasságodat? - Akármilyen show-t, revüt csinálunk, mindig van benne valami az aktuális divatból. De a régiből is. Ez is igazolja azt, hogy a divat körforgás, nincs új a nap alatt. Mint például a mostanság visszatért csipkegallér vagy a bő szárú nadrág. A divatdiktátorok lelkében is van nosztalgia. Ezért nem szabad a divatjamúlt holmit kidobni, különösen nem ezekben a nehéz napokban. Milyen jó volt például, hogy a tévé jelmezraktárában találtunk egy lila ruhát, amelyet egy kicsit felfrissítve használhattunk az Egy szoknya, egy nadrágban. Tóth Enikőn egy különleges cipővel, egy remek övvel és egy modern fülbevalóval a legújabb módinak felelt meg. - Milyen jelmeztervezőben hiszel, kinek a véleményét fogadod el, s minek alapján döntesz egyik vagy másik mellett? na - Eleve tisztelem a szakmájukat, így állok hozzá. Hosszú ideig két jelmeztervezővel felváltva dolgoztam, most viszont felfedeztem egy új fiút, Kónya András személyében, aki nemrégiben végzett a főiskolán. Egy nyelven beszélünk, s azért is szeretem, mert bizonyos dolgokat ő is átvesz a régiekből, azaz nála a korábbi divat jegyei fellelhetők az újban - kissé megbolondítva. - Milyen színeket kedvelsz mint rendező, és milyeneket mint civil? - A fekete-fehér összeállítást szeretem, de a képernyő nem így van vele, ő nem szereti. Ezért inkább világos háttért és világos díszletet választok, hogy a szereplők éljenek benne, mint színek... Civilként a kék minden verzióját kedvelem, és, mint mondtam, a fekete-fehéret. - Úgy tartják rólad, hogy hatalmas energiák „lakoznak" benned, dolgozol, mint egy örökmozgó. Mikor és hogyan kapcsolódsz ki? -A szédületes tempót nem bánom, jól bírom, bár tudom, hogy néha meg kell állni. De számomra a pihenés, a nyaralás is csak aktív lehet. Csak úgy tudok igazán pihenni, ha előtte fizikailag kifáradtam. Minden sportot szívesen űzök, a tenisztől a vízisíig. Ilyenkor is „adok magamra", mert a sportolásnál is fontos számomra, hogy ne elnyűtt, rendetlen holmikban jelenjek meg. Nyári ember vagyok, csak a nyarat szeretem. -Nyilván ezért rajongsz Kubáért is. A legtöbb kubai műsort te készítetted. -Tizenhatszor jártam ott. S úgy néz ki, hamarosan ismét visszatérhetek, hogy Hemingway házában forgassak egy tévéjátékot nadrágban... VÁGÓ JUDIT EGY SZOKNYA, EGY NADRÁG