Ez a divat, 1989 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1989-12-01 / 12. szám
ANÖKENEKAGÁNÉLETE Gyakran és profi módon tudtam vele dolgozni. Hogy csöppet se legyek elfogult, megkértem néhány ismert divattervezőt, nevezzen meg pár manökent, akikkel legszívesebben dolgozik, akikre örömmel tervez, akik mindig sikerre viszik modelljeit. Jól tippeltem. Szinte mindenki listáján szerepelt a neve. - Hogyan lettél manöken ? -Viccesen hangzik, de a sorsom nem az iskolapadban, hanem a folyosón dőlt el. Másodikos gimnazista voltam, s egyik szünetben odajött hozzám egy negyedikes lány, és azt kérdezte: elmennék-e vele kozmetikai versenyre modellnek. Közömbös hangon mondtam igent, miközben majdnem a plafonig ugrottam örömömben. Egy álomvilág kapuja nyílik meg - úgy éreztem. Van ennél szebb, tizenhat éves fejjel, a tanulás unalmas órái helyett? Mondhattam erre nemet? Így csak jóval később, évek múlva ültem vissza az iskolapadba. Közben rengeteget fotóztak, így lassan a divattervezőkkel is „összejöttem". Még el sem felejtettem a diákéletet - pillanatok alatt manöken lettem. - Szépnek tartod magad? - A szabályos szépet soha nem szerettem. Szerencsére ma a divatvilág, a fotósok is többre tartják az érdekeset, az egyéniséget. Arra kínosan ügyeltem, hogy tucatlány ne legyek. Például, amikor rájöttem, hogy a pályán egyetlen fekete hajú lány nincs, azonnal feketére festettem a hajam. -Mennyit foglalkozol a külsőddel? -Amikor farkaséhes vagyok, úgy érzem, rengeteget. Sajnos örökké koplalnom kell! Nyáron a munka lazább, s kicsit elengedem magam, ilyenkor néhány kilót azonnal felszedek. Aztán jön a diéta, a szigorú házirend, és az őszi bemutatókon már a megszokott lepkesúlyommal szerepelek. -A napi divatot követni ,munkaköri kötelességed?" - Ha a divat alatt a butikdivatot érted, akkor nem azt, hanem a stílusom divatját követem. A hódító, elegáns nőt, csillogó ékszerrel, bizsuval teleaggatva, csak a kifutón szeretem. Civilben nadrágos, sőt farmeros lány vagyok. Szoknyát legalább két éve fel sem vettem. Imádott farmereimet reggeltől estig nyúzom, szokatlan, szélsőséges kiegészítőkkel „felöltöztetem". - Hol vásárolsz? - Nem vagyok vásárlómániás, ahogy sokan a manökenekről elképzelik. Külföldön is hoszszú fontolgatás után veszem meg, ami első pillanatban megtetszik. - Ha megunod a ruhád? - Nagyon ritkán fordul elő, hogy a szekrényemben selejtezek. Nincs sok ruhám, de ami van, azt úgy megszeretem, hogy évekig viselem. - Fárasztó a szakmád? - Nagyon. Örökké rohanni, figyelni a szépségre, pontosságra, megfelelni az elvárásoknak, és mindezt mosolyogva. Állandó stresszben élek. - Társ, férj? - Szerintem az én szakmámban nehéz ideális családi életet élni. Legalább tíz évig szeretném még folytatni. Három éve járok egy fiúval. Jó lenne ezt a kapcsolatot megtartani. - Sok manöken külföldön keresi és találja meg mostanában a számításait. Pletykák keringenek arról is, hogy jóval olcsóbbak a magyar lányok, mint a helybéliek. Erről mi a véleményed? -A pletykát ismerem, de saját bőrömön nem tapasztaltam megkülönböztetéseket. - Lehetőségeid? - Lennének, ha élnék vele. Hogy kint karriert csináljak, kint kellene élnem. Anyagilag nem jelent annyit, érzelmileg pedig... Tehát a téma el van vetve. Ráadásul nem is tartom magam világsztár-alkatnak, hogy mindent, ami itthon biztos, egy nagy kérdőjelért félredobjak. - Divatbemutató, fotózás, melyiket választod szívesebben? -A bemutatót ezerszer jobban szeretem. Fotózni a saját ruhámban lenne kedvem, és nem pózolva, vagy a ruha gyűrődéseit figyelve. -Az idő rohan, hogyan tovább? - Huszonegy éves vagyok. Nincs a jövőről pontos elképzelésem. Vágyam viszont igen. A szakma közelében maradni és boldog családi életet élni - ez a „minden"! S. NAGY MÁRTA NÁDOR ADRIENNE 44