Ez a divat, 1990 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1990-09-01 / 10. szám

magyar manöken, jól kell tud­nia legalább egy nyelvet. Gimnáziumi francia tanulmá­nyait azóta is folytatja ma­gánúton, és persze készül a főiskolai felvételire is. Külföl­di munkavállalási terveit azonban a felvételi alá rende­li. És amikor búcsúzóul a vá­gyairól kérdezem, elmondja, hogy minél több munkát sze­retne. Ám nincsenek illúziói, tudja, hogy telített a pálya, és nehéz az érvényesülés. És ak­kor sem történik semmi tra­gédia, ha nem sikerül. Hiszen még az énekesi karrierről sem mondott le. * Diplomaosztón találkoztunk a tizenkilenc esztendős Solti Krisztinával. Szőnyi Kinga „Modell's" stúdiójának nö­vendékei augusztus elején vé­geztek, és rögtön egy vizsga­bemutatón is megmérettek a nemzetközi zsűri és a hazai szakemberek előtt. Solti Krisztinának olyan jól sikerült ez a bemutatkozás, hogy meg is nyerte a háziversenyt. (Re­méljük, azóta már rendszere­sen foglalkoztatják!) Krisztina méretei: derékbő­ség 60 cm, csípőbőség 88 cm, mellbőség 89 cm, súly 55 kg, magassága 172 cm. De hogyan támadt az ötlet, hogy Krisztina manöken le­gyen? Nos, a tanfolyam veze­tője, Szőnyi Kinga és Kriszti­na barátja „elhatározták", hogy ezt fogom csinálni - mondja a magas karcsú lány. Ez annál is érdekesebb, mert Krisztina valójában sportoló. Ráadásul nem is akármilyen. A Budapesti Honvéd Sport­egyesület magasugrónője, ju­nior bajnok és felnőtt máso­dik, valamint Világkupa - döntős, ezüstérmes. Ilyen eredmények után természe­tes, hogy nem akarja abba­hagyni. - Először is szeretném meg­nyerni az országos bajnoksá­got, utána nemzetközi szinten is jó eredményeket elérni, Eu­rópa- és világbajnokságon pontszerző helyen végezni. A diplomaátadás után Kriszti­na megkapja első katalógusát is, amelyben a tanfolyam alatt készült képek vannak. Kíváncsian böngészi, még ő sem látta így együtt fotóit. Az csak természetes, hogy szóba kerülnek a pálya lehetőségei, nehézségei.­­A tanfolyam alatt néhány­szor hívtak fotózni, bemuta­tón csak egyszer jártam, így abban nincs túl nagy gyakor­latom. És hogy melyik munka tetszik jobban - tűnődik Krisz­tina -, nos, azt hiszem, a ket­tőt nem nagyon lehet össze­hasonlítani. A fotózásban az a lényeg, hogy jó munkakap­csolat alakuljon ki a modell és a fotós között, a bemutatón viszont a közönséggel kell kontaktust teremteni. De ha mégis sorrendet kell felállíta­nom, akkor először a fotózás jön, és csak utána a modell­­kedés. Azután arról beszélünk, hogy mennyire nehéz ma ezen a pályán érvényesülni. Krisztina is tisztában van vele, a kedve­ző adottságokon kívül jó adag szerencse is kell ahhoz, hogy az embert felfedezzék. Nin­csenek is épp ezért túlzott céljai, jobb, ha nem tervez az ember - mondja -, akkor nem érik csalódások. Egyébként sportállása van, abból él, bár elkelne mellé egy jó sportme­nedzser. Kedvenc színe a fekete, de szereti a színes, vidám mintás anyagokat is. Legszívesebben a fiatalosan elegáns stílusú ruhákat hordja, sportosban van eleget. Hisz alig telik el napja úgy, hogy ne volna a lá­bán edzőcipő. Épp ezért ut­cán nem hordja. Illatban a tiszta frisset kedveli, és ami­kor hobbijára kérdezek, hirte­len nem is tud mit válaszolni. Ami nem is csoda, hiszen van elég napi elfoglaltsága. Végül - ha már beszélgeté­sünk elején szóba került - ba­rátjáról kérdezem, aki szintén sportoló. És bizony, ha ép­penséggel nem is féltékeny, félti Krisztinát, nehogy valami baja essék. Azt hiszem, az el­következendő időszakra néz­ve nem tudom nagyon meg­nyugtatni, ahogy Krisztina fo­tóit nézem. (dévai) FOTÓ: NOVOTTA FERENC 45

Next