Ez a divat, 1990 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1990-09-01 / 10. szám

NEGYVEN ÉV UTÁN ÚJRA ITTHON BESZÉLGETÉS PERCZEL ZITÁVAL Szeretem a régi filmeket. A kedves, naiv tör­téneteket, amelyekben mindig valóra válnak az álmok, beteljesülnek a szerelmek, a gyö­nyörű színésznőknek csupa snájdig fiatalúl udvarol, és az élet mindig szép. A televízió néhány évvel ezelőtt vetítette a háború utáni évek egyik legkedveltebb filmjét, a Meseau­tót, főszerepben Perczel Zitával. Fiatal lány lévén irigykedve néztem a gyönyörű színész­nőt, és órákig próbáltam a tükör előtt olyan szájat rúzsozni-rajzolni magamnak, mint az övé. A sikerélmény sajnos elmaradt, de a ne­vét örök életemre megjegyeztem. Idén, a XX. Veszprémi Tévétalálkozó utolsó napján különleges gálaműsorban gyönyör­ködhetett a nézőközönség. A műsort Csente­­rics Ágnes rendezte, a díszvendég pedig egy korszak kiemelkedő bálványa, Perczel Zita volt, aki Ernyei Bélával a Meseautó című film ismert melódiáját énekelte. Ezt az alkalmat használtam fel interjúkészí­tésre. - Hogyan lettél színésznő? - 14 éves koromban jelentkeztem a színiaka­démiára, abban az időben ilyen fiatalon is felvették az embert, nem kellett hozzá érett­ségi. Mindig színésznő szerettem volna lenni, meg sem fordult a fejemben, hogy bármi más is lehetnék. Állandóan szereplésemmel szó­rakoztattam a családomat, édesanyám ruhái­ba öltözve órákig billegtem a tükör előtt. De sokkal prózaibb oka is volt választásomnak. A háború utáni nagy nélkülözésben az én családom is meglehetősen szegényen élt, csak édesapám dolgozott. Egy ilyen elszegé­nyedett középosztálybeli lánynak hozomány nélkül csak két választása lehetett: vagy gép­írókisasszonynak, vagy tanítónőnek tanult. Annyit már akkor is sejtettem, hogy nem minden gépírókisasszonyért jön el fehér lo­von egy herceg, mert ennyi fehér ló nincs, így hát a harmadik lehetőséget választottam, a színi pályát. Szüleim a kor erkölcseihez mérten modern szülők voltak, semmi kivetni­valót nem találtak elhatározásomban. - Kellett felvételi vizsgát tenned? - Szavalnom kellett volna valamit, de én úgy meg voltam illetődve, hogy egy szót sem tud­tam kinyögni, csak elsírtam magam, mire Góth Sándor, aki tagja volt a bizottságnak, azt mondta: - Kisasszony, maga nagyon szé­pen sír! - és felvettek. - Hogy érezted magad az akadémián ilyen fia­talon ? - Az első évben meglehetősen rosszul. Én, mint tizenéves kis csitri, nem voltam megfe­lelő partner a magukat már felnőttnek tartó huszonéveseknek. Egy osztályba jártam Gobbi Hildával és Básti Lajossal, hogy csak a legismertebbeket említsem, és ők teljesen érthetően alig elegyedtek szóba velem. - Akadémista korodban már játszottál színpa­don? - Persze, mindjárt az első év végén, soroza­tos véletlenek folytán. Az iskola végeztével egy délután a Hullám medencéjének szélén lógattam a lábam, amikor felfigyelt rám egy társaság. Másnap kaptam egy levelet, ha sze- Jávor Pállal a Marika című filmben Tolnay Klári, Kabos Gyula és Perczel Zita Gaál Béla 1934-ben készült Meseautó című filmjében 42 .

Next