Ez a divat, 1993 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1993-03-01 / 3. szám
Aki a világot szereti... Jókedvünk vagy hisztisebb napjaink oka, magyarázata mi is lehetne más, mint a bolygók állása. Minden mai nő tudja, hogy ha a Jupiter nem megfelelő szöget alkot, mondjuk, a Plútóval vagy a Merkúrral, akkor ezernyi galibára számíthat a jegy szülötte. Ám azt már kevesebben gondolnák, hogy a divatot is a csillagok diktálják. Nemrég került a kezembe egy érdekes tanulmány, amely szerint a politikát, a kultúrát, a történelmet, a művészeti irányokat, általános lelkiállapotunkat, s természetesen az öltözködést is kozmikus ciklusok befolyásolják. A krinolint például annak idején a szupernőies jegyek: a Bika, a Rák, a Szűz és társaik, illetve a játékos Halak teremtették meg. Az akkori ideál, az érett nő a maga teljes pompájában - az öltözködésben megfogalmazva: legalább tíz méter nehéz anyag feltűnő ékszerekkel. A bolygók állása szerint két éve a virágok kezdtek uralkodni ruháinkon. 1990-ben Jupiter a Rák-jegyben sok színes virágmintát festett a gyengébb nem ruházatára, többnyire sötét alapon. 1992-ben a Szűz-jegyben geometriai mintákat és kis rózsácskákat küldött a nagy divatbemutatók kifutóira. S az előrejelzés szerint Jupiter a jövő őszig a Mérleg-jegyben „futja körét", s a pasztellszínek uralmát hirdeti. Örüljünk hát a divatba jött virágoknak, ameddig lehet. A rózsák, kankalinok, nárciszok és mintákba rajzolt, kelmékbe szőtt szürrealista változataik megszépítik a nőket, hangulatosabbá teszik az életet. Ha sok virág van körülöttünk - az utcán és a kirakatokban is -, talán könnyebben birkózunk meg a gondokkal, könnyebbnek, színesebbnek látjuk a világot. Mert a virág a természet legszebb gyermeke, amelyből sohasem lehet elég. A virág olyan ajándék, amely minden alkalomra szinte mindenkinek megfelel. A virág sosem lehet sértő, mint talán más, rosszul megválasztott meglepetés. Viszont kifejezhet rengeteg fajta érzést: képviselhet figyelmességet, rajongást, szeretetet, szerelmet. Lehet megemlékezésünk, nosztalgiánk postása, jókedvünk, örömünk hírhozója, gratulálhatunk és szerencsét kívánhatunk vele. Egy lepréselt virág az emlékkönyvben, vagy bentfelejtve egy régen kapott levélben mennyi-mennyi mindent juttathat eszünkbe... Minden virágnak külön jelentése van. Ahány névnap, annyiféle csokrot illik összeállítani, mert minden névhez más és más virág dukál, olyan, amely leginkább kifejezi a név viselőjének jellemét, egyéniségét, szokásait, sőt nevének eredetére is utal. A névnapokhoz illő virágokról már évszázadokkal ezelőtt összeállítások készültek. S van külön virág-abc is, amely viszont arról szól: milyen virágból hány szálat illik adni vagy küldeni valakinek - mert a csokor összeállítása is külön jelentéssel bír. A piros rózsa egyértelműen a szerelem üzenete - s ha nem akarunk félreértést, ne küldjünk a kórházban lábadozó idős nagynéninknek vörös rózsacsokrot. Nem árt tudni azt sem, hogy vendégségbe menet mindig páratlan számot vigyünk a virágokból, s hogy az egy szál és a két szál között nemcsak az ára a különbség, hanem figyelmünk, tiszteletünk kifejezése helyett akaratlanul is szerelmi vallomásba csaphatunk át... Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Mindegy, milyen a virág. Szeressük. FOTÓ: VINCZE PÉTER CÍMLAPSZTORI Egy lázadó szív Hajdanán azért lázadozott, hogy feszes, fekete ruhát ölthessen és Brigitte Bardot-frizurát hordhasson. Később pedig azért, hogy durcás nőiessége mögött felfigyeljenek színészi képességeire. Az idő múlásával a kamaszkori lázadások asszonyi harmóniává szelídültek. Az 54 esztendős Claudia Cardinale az olasz film talán utolsó, klasszikus értelemben vett dívája, aki úgy vált a '60-as évek egyik legvonzóbb szexszimbólumává, hogy soha nem kényszerült testi feltárulkozásra. Mert a saját és a szülei erkölcsi elveivel is ellenkezett, hogy lányukat a nagyváros fényei megkísértsék. Hiszen kísértés volt a 18 esztendős Claudia számára elhagyni az afrikai napsütést, a nomád életformát, s a kilátásba helyezett tanári pályát. Még a nagyszülei cserélték fel a szicíliai táj kopárságát Tunisszal, ahol Cardinale papa mérnöki fizetésből tartotta el két fiú- és két leánygyermekét, míg a mama francia nyelvet tanított. Claudia a család vadócaként nőtt fel, jobban vonzotta a sport, a fiúk társasága, mint a lányok fecsegése, így önmaga lepődött meg a legjobban, amikor a tuniszi olasz követségen rendezett szépségverseny győztese lett, s jutalmul meghívást kapott a velencei filmfesztiválra. Távoli hazájába tett első látogatása rögtön filmszerződést eredményezett számára. Később a legnagyobb rendezők versengtek az olaszt francia akcentussal beszélő „tuniszi lény" kegyeiért. Az 1962. év döntő volt Cardinale pályafutásában. Visconti A párduc Angelicájának szerződteti, míg Fellini a 8 és 1/2-ben a férfivágyak titokzatos, tünékeny női alakjává magasztalja. Claudiát rövid időre Hollywood is megkísértette, ám az amerikai filmesek nehezen boldogultak megtörhetetlen természetével, az európai sztárszisztémához szokott természetességével. Mégis maradandó emléket őriz Rita Hayworth, Burt Lancester és John Wayne baráti partnerségéről A cirkusz világa és A professzionisták című filmekben, csakúgy, mint a felejthetetlen Vadnyugatról Charles Bronsonnal, Sergio Leone rendezői irányítása alatt. Egy hosszabb szakmai és magánéleti válságból újabb meghatározó találkozás lendíti ki: Pasquala Squitieri nemcsak 20 éve az alkotótársa, de másodszülöttje, a 14 esztendős Claudia apja is. Mindmáig homály fedi a nyilvánosság előtt Cardinale elsőszülöttje, Patrick apjának a kilétét, és hosszú évekbe tellett, amíg anya és immár 34 esztendős fia érzelmileg egymásra talált. Claudia második anyaságával egy időben lett nagymama, Lucille, az unoka és Claudia lánya szinte testvérként szeretik egymást annak ellenére, hogy sok ezer kilométer választja el őket. Cardinale néhány éve Párizst választotta lakhelyéül, míg fia New Yorkban él, élettársa pedig Rómában. Claudia élete e három város vonzásában telik, mégis boldogabbnak érzi magát, mint valaha. A hivatását illetően csak két dolgot sajnál: egyfelől, hogy sokszor közepes rendezőkkel dolgozott, közepes minőségű filmekben, másfelől, hogy soha nem forgathatott egyik kedvenc olasz rendezőjével. Michelangelo Antonioni- Szentgyörgyi Rita 2