Ezermester, 1990 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1990-02-01 / 2. szám
Múlt évi 10. számunkban érdekes kis repülőgépmotort mutattunk be, amelynek hajtóanyagául szén-dioxid, azaz a szódavizes patronok hajtógáza szolgál. Cikkünket azzal az ígérettel zártuk, hogy a motorhoz való repülőgépmodell építésére még visszatérünk. Nos, a cikk szerzője, Gáspár Pál állta is a szavát, mi pedig örömmel adjuk közre annak a repülőmodelljének a leírását, amellyel több versenyen is előkelő helyezést szerzett. (A Répcelak Kupa nemzetközi versenyen negyedik, a Pest megyei Bajnokságon pedig első lett.) A Jodel BÉBÉ D—9 modellje viszonylag könnyen megépíthető. Ez azonban senkit ne vezessen félre, a gép elkészítése nagyon pontos munkát igényel, hiszen repülni képes gépről van szó, s ha pontatlanul készítjük el, géproncs lehet belőle. Néhány szó az eredeti repülőgépről. A Jodel BÉBÉ francia tervezésű és építésű gép, s az 50-es években több száz darab készült belőle, amelyek közül nem is egy repül még ma is. Érdekességként az 1. táblázatban a műszaki adatait is megadjuk. És most térjünk rá a pillekönnyű modell építésére (súlyadatait a 2. táblázatban kiemelten külön is megadjuk), amelyhez a következő anyagokra lesz szükségünk: IX 120X200 mm-es rétegelt lemezre, 1, 1,5, 2, 3 és 4 mm-es balsa lemezre, 01X300 mm-es acélhuzalra, 4 db 2X2 mm-es fenyőlécre, 1 tubus AEROFIX ragasztóra, 2 ív fehér japánpapírra, kb. 200 g vászonfeszítő nitrólakkra és annak hígítójára. (Az anyagok jó részét a fővárosban a VIII., Kulich Gyula tér 19. sz. alatti modellező boltban vásárolhatjuk meg.) A modellépítés első műveleteként a tervrajzot nagyítsuk fel. Jelentős rajzolói munkát takaríthatunk meg, ha a rajzot iratmásolóval nagyítjuk fel. Ha ez csak több részletben sikerül, akkor a részletek szélén hagyjunk 1—2 cm-nyi átfedést, hogy a lapokat majd pontosan, illesztve ragaszthassuk össze. Ha pedig a nagyítás is csak több lépcsőben lehetséges, úgy nagyon ügyeljünk arra, hogy minden részeltet nagyítsunk fel, s ne maradjon ki semmi. A már 1:1 léptékű tervrajz alapján rajzoljuk elő, majd vágjuk ki a modell alkatrészeit, nevezetesen a bordákat (a rajzon 1—16, ill. A—G) és a léceket. A balsafa vágásához éles szikét vagy borotvapengét használjunk. Az alkatrészek kivágása után készítsük elő az építődeszkát. E célra megfelel egy félíves rajztábla, amelyre előbb ragasztószalaggal erősítsük fel a tervrajzot, majd a fölé feszesre húzva terítsünk Folpack fóliát. A tervrajzot így sablonként használhatjuk, s az összeragasztott egységeket a rajz sérülése nélkül állíthatjuk össze. A törzs oldallétrájának összeállításával kezdjük el az építést. A törzs léceit gombostűkkel rögzítsük az építődeszkához, majd a darabokat híg AEROFIX ragasztóval bekenve erősítsük össze. Az összeragasztott oldalvázat hagyjuk teljesen megszáradni. Ezt követően készítsünk még egy ugyanilyen vázat. Vigyázzunk, a két oldalváznak teljesen azonosnak, s ráadásul mindkettőnek csavarodás- és vetemedésmentesnek kell lennie! Az így elkészített törzsoldal-vázakat egyenes élükkel fektessük a modell felülnézeti rajzára, majd gombostűkkel rögzítsük az építődeszkára. A két vázelem párhuzamosan fusson, s függőleges legyen! A vázelemek közé illesszük helyükre a kereszttartókat, majd ragasztóval és gombostűkkel rögzítsük a darabokat, s hagyjuk száradni. A ragasztó teljes kikeményedése után húzzuk ki a tűket, s a törzs vázát emeljük le az építődeszkáról. Ellenőrizzük, hogy a vázszerkezet nem csavarodott-e el, mert az ilyen hiba később bosszulja meg magát, ugyanis rossz szárny-, illetve vezérsík-beállítást eredményez, s az alapvetően befolyásolja a gép repülését. Ha eltéréseket észlelünk, jobb, ha a törzs vázát újból elkészítjük, de már gondosabban. Ha a vázszerkezet hibátlan, építsük be a rajz szerinti bordákat, torziós borításokat, palánkolásokat, s a szárnyrögzítő csapokat. A teljesen kész váz tűzfalának hátsó oldalára ragasszuk fel a motort és az orrburkolat rögzítéséhez szükséges M2-es Szifonpatronos motorhoz repülőmodell A Jodel 2/12