Radisics Jenő (szerk.): Magyar műkincsek I. (Budapest,1896)
Radisics Jenő: Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum
74 RADISICS JENŐ szetben, melynek színvonalára több hazai festőnk régtől fogva felemelkedett. Szóval, bármerre tekintsünk, észre fogjuk venni, hogy a művészet a társadalom szeretetéből merítve erejét, izmosodik, törtet és oly ösvényeken halad, melyeket hazánk bérczei szegélyeznek, magyar erdő árnyékol, s a melyen fajunk halad magyar nóták lelkesítő hangjánál. Csak egy ága a művészetnek nem tart lépést amazokkal: a művészeti ipar. Olyan jelenség ez, aminő a magyar ember maga: díszruhája van, de meszelt szobában lakik. Pedig, — ismételjem-e? —, a művészeti ipar alkotásai népesítik be legközvetlenebb környezetünket, kisérnek gyermekkorunktól fogva a késő vénségig s díszítenek minket is. A nő, ha bűvös varázsát fokozni akarja, hogy alattvalóinak számát egy gyes gyarapítsa; a férfi, ha harczias hódításra indul, egyaránt a művészeti ipartól kér fegyvereket. Ennek daczára lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy a művészeti ipar itt, minálunk, még ma sem igen egyéb, mint az olyan plánta, mely a szomszéd telkén nő s a palánkon át hozzánk is elhajt egy-egy ágat. Voltak, akik ezt évtizedek előtt is látták, akik megértették, hogy a magyar művészeti ipar emelésére alkotandó bármely intézmény hivatva lesz hatalmas lökést adni nemzeti fejlődésünknek, akik sürgették, hogy szerveztessék a történelmi emlék megőrzésére szolgáló magyar nemzeti múzeum fentartásával egy magyar iparművészeti múzeum is, mely az élettel lépne érintkezésbe s aktiv támogatná a modern művészeti iparnak akkortájt még alig ébredező csíráit. E hazafias törekvés élén a néhai Rómer Flóris szerzett magának soha el nem évülő érdemeket. Ő utalt legelőször e múzeum szükségességére 1868-ban, azon szomorú tapasztalatok alapján, melyeket az első párisi világkiállításon tett a hazai ipar akkori állapotát illetőleg, kivált midőn azt az osztrák múzeum árnyékában rügyező ausztriai iparral összehasonlította. Rómer eszméjének keresztülvitele azonban a fővárosi társadalom dicsősége, mely ahhoz az első alapkövet akkor rakta le, amikor a képzőművészeti társulat és az országos iparegyesület vegyes bizottságot alakított egy iparművészeti múzeum létesítése érdekében, mégpedig azzal a kilátással és szándékkal, hogy azt magánadakozásokból tartja fenn. A múzeum ebben a formában nem jött létre. A két társulat anyagi helyzete nem engedte meg, hogy a nemes szándékot végrehajtsa. A törvényhozás karolta fel tehát az eszmét az által, hogy 1872-ben, Pulszky Ferencz indítványára, 50,000 frtot szavazott meg a modern ipar kiválóbb