Radisics Jenő (szerk.): Magyar műkincsek I. (Budapest,1896)
Dr. Hampel József: A Magyar Nemzeti Múzeum műkincsei
A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM MŰKINCSEI. 55 egymást érő válságok és az összes nemzetgazdasági viszonyok megváltozása a családi kincsestárakat is csökkentették. Ritka családnak műkincsei szállottak csorbítatlanul a jelen nemzedékekre és még ritkább volt azoknak a főuraknak a száma, akik az öröklött kincses ládát gyarapították.* Művészi kincsek fölhalmozása egyházaknál és magánbirtokban vallási áhitat, egyéni kedvtelés vagy gazdagodási vágy eredménye volt a múltban. Csak egyes kivételes esetekben — az újkorban legelőször Rómában és Firenzében — történt, hogy műkincseket abból a czélból gyűjtöttek, hogy a nemzet ízlése és tanulási vágya rajtuk mívelődjék, és csak a mi századunkban, amikor mindenfelé újjáébredt a nemzetek történeti érzéke és általánosabbá vált a múltak emlékei iránti érdeklődés, kezdték köztárlatokba gyűjteni a nemzetek műkincseit. Legtöbb helyütt, mint hazánkban is, nem a fejedelmek alapították ez intézeteket, de magánosok áldozatkészsége emelte és a nép bőkezűsége istápolta a nemzeti múzeumokat. A mívelt nyugati népek érezték legelőbb a szükséget, hogy múzeumokat állítsanak és idegen földön tett tapasztalás lelkesítette a nagy míveltségű gr. Széchenyi Ferenczet arra, hogy könyvtárának fölajánlásával 1802-ben megvesse egy magyar nemzeti múzeum alapját. József királyi herczeg, a nagy nádor, kezdettől fogva fölismerte e közmívelődési intézet nemzeti fontosságát és amíg ő élt, sohasem szűnt meg annak legbuzgóbb ápolója, leghatalmasabb támasza lenni. 1808-ban ismét gróf Széchenyi Ferencz vetette meg éremgyűjteményével a nemzeti régiségtár alapját és az ő nyomdokain haladva járult nagylelkű adakozók egész sora évtizedeken át a régiséggyűjtemény gyarapításához. 1812-ben gróf Berényi Borbála éremgyűjteményt, 1829-ben herczeg Batthyány Fülöp sabariai régiségeket ajándékozott, majd egyházi és világi főurak, köznemesek és polgárok nemes versenyre kelve kisebb-nagyobb adományokkal istápolták a zsenge intézetet. A kezdő évtizedek alapítóiból kiemeljük Zichy Ferencz és János, Eszterházy János és Rhédey Lajos grófok nevét: az egyháziak közt Kámánházy László váczi püspök, Mándich Antal diakovári püspök, Milassin Miklós fejérvári püspök, Pintér Antal, mária-nostrai lelkész, tündökölnek. A köznemesek közt a híres Marczibányi-család, Gyürky Pál, ittebei Kiss Antal, sövényházi Neuholz Sándor, Pajor Gáspár, Pitrot Pál, farádi Vörös Antal és különösen Kubinyi Péter