Radisics Jenő (szerk.): Magyar műkincsek I. (Budapest,1896)
Dr. Hampel József: A Magyar Nemzeti Múzeum műkincsei
A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM MŰKINCSEI. Rendesen, mikor más országokban a nemzeti műkincseket számba veszszük, kitűnik, hogy azok közt a fejedelmi kincstárak szokták a legelőkelőbb szerepet vinni. Hazánkban csak néhány fejedelmi kincsünk élte túl az idők viharait: a szent korona, a jogar, a palást, az ország almája, a kereszt s néhány egyéb szertartásos tárgy, melyet a koronázandó király magára ölt; de fejedelmi kincstárunk nincs. Csak gyéren maradtak emlékek, melyek nemzeti fejedelmeink neveihez fűződnek, bár nem egy becses régi följegyzésünk tanúskodik fejedelmeink előszeretetéről művészeti alkotások iránt. Szent Istvánról elbeszéli életírója, hogy minő pazarul gondoskodott a tőle alapított egyházak fölszereléséről. Gazdag kincstárából nem egyszer messze földre is juttatott egyes előkelő egyéniségeknek díszes műtárgyakat. Még a múlt század elején őrizték Metzben azt a szépen hímzett miseöltönyt, melyet a szent király és neje, XIX. János pápának 1004 táján küldött. Úgyszintén fönmaradt egy «igen szép aranykereszt» emléke, melyet a montecassinói krónika szerint Benedek pápának küldött a király 1037-ben és a müncheni királyi kincstárban most is őrzik azt a zománczos aranykeresztet, mely a királyi özvegy Gizela kincseiből került oda. Ez nem volt az egyedüli eset történetünkben, mikor királyi özvegyek külföldre vitték kincseiket, így tett az utolsó árpádházi király özvegye is, Ágnes királyné, kiről a königsfeldeni zárda egykorú följegyzései mondják, hogy nem kevesebb mint 800 ékszert hozott magával Magyarországból.