Ezredvég, 1992 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3. szám - Mérleg - Fekete Sándor: Petőfi, a forradalmi szónok

FEKETE SÁNDOR Petőfi, a forradalmi szónok Elöljáróban Legyen szabad először a dolgozatom címében megjelölt témát két magyarázattal megin­dokolnom. Az első pusztán személyi érdekű, 21-22 éves fejjel kísérletet tettem a márciusi ifjúság történetének megírására. Ebben az életkorban az ember még nem ismerheti ér­demben 1848 históriai irodalmát, én is csupán mintegy hetven munkát idéztem könyvem­ben, s a forradalom ajtajából főleg a baloldal lapjait tanulmányoztam és citálgattam. Petőfi volt a főhőse ennek az összefoglalásnak, de nem lehetett célom napról napra nyomon kö­vetni politikai szerepléseit. Saját kutatásból származó levéltári anyagot csak Vasvári kap­csán hasznosítottam. S vegyük mindehhez, hogy 1949-ben, könyvem végső formájának kialakításakor az illúziók köde még erősen rátelepedett a magyar szellemi életre, az ólom­súlyú dogmákról nem is beszélve - érthető hát, hogy 1950-ben, némi ellenállás legyőzé­sével megjelent ifjúkori opusomnak később egyre több hiányosságát, hibáját fedeztem fel. 1956 után a 48-as történet egésze helyett már Petőfire összpontosítottam, s ma úgy érzem, hogy világnézetének és forradalmi vállalásainak jobb ismeretében kötelességem újra­gondolni a költő 1848-as eszmevilágának, gyakorlati tetteinek problémáit. E mostani dolgozat tehát egy kései önkorrekció részének is tekinthető.­ Némi igazítás azonban magára az egész Petőfi-tudományra is ráfér, mely mind a mai napig hagyott fehér foltokat a költő forradalmi tetteinek elemző szintézisében. Bár a kor­társi történészek, elsősorban Spira György és Urbán Aladár munkái a cselekvő szerepet vállaló Petőfi képét fontos új mozzanatokkal gazdagították, a vizsgálatok és viták később főleg eszméi körül zajlottak.­ A márciusi ifjúság vezérének gyakorlati-forradalmi tevékeny­ségét illetően a biográfiák, még a legjobbak is, mind a mai napig elemi tényeket is mellőz­nek vagy épp csak érintenek. Ami például mostani témánkat illeti, egyetlen összefoglalás sem született Petőfi forradalom alatti szónoklatairól, pedig ezek jórészét immár fontos forrásközlések rögzítik.­ Itt-ott a memoárirodalom is kínál idevágó adalékot. A szövegek hitelességi foka természetesen nem éri el a kéziratból vagy egykorú kiadványokból is­mert, s Petőfi által jegyzett költői és prózai munkákét, de minden beszédsummázat vagy töredék megérdemli a vizsgálatot, feltehetően mégiscsak tartalmaznak Petőfi-gondolato­­kat, ha a sajtóközlések oly gyakran megbízhatatlan tolmácsolásában is. E mostani össze­foglalás eltekint néhány mikrofilológiai vonatkozástól, s csak a forradalom első három he­tére korlátozódik, de épp ebben az időszakban él a költő leggyakrabban a szónoklat műfajával. 18

Next