Ezredvég, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3. szám - MÉRLEG - Fekete Sándor: Kossuth és a pesti március tizenötödike
egyiket sem szerette a konfliktus főszereplői közül. A lényeg mégis igaznak tekinthető, s e szerint Petőfi és Kossuth viszonyának korai megromlásáért ez utóbbi a felelős, oktalanul gőgös anti gesztusa révén. Többé-kevésbé nyilvánosnak tekinthető sértő reagálására nincs mentség, de talán némi magyarázat található. Ismeretes ugyanis, hogy ugyanebben az évben, 1846 folyamán (a pontos dátum vitatásába itt nem érdemes belemerülnünk), még az Életképek-attér előtt Petőfi többször is társalgott a Pestre látogató Karl Beckkel. Sokkal később, amikor költőnk már világhírre emelkedett, Beck megírta memoárjait, s ezekből kiderül, hogy Petőfi kritikusan emlegette Kossuthot vendége előtt. Nem valószínű, hogy a német poéta sietett volna informálni Kossuthot, de az elképzelhető, hogy sürgőforgó vendég lévén, továbbadta Petőfi véleményét a pesti értelmiség néhány fecsegő kedvű tagjának. Egy csöppet sem valószínűtlen a feltevés, mely szerint a pletyka esetleg eljutott Kossuthoz is, aki rátartiságban semmiképpen nem maradt el Petőfi mögött... Ha így volna, amit már aligha lehet egzakt módon bizonyítani, Kossuthnak persze akkor sem kellett volna tiltakoznia az ellen, hogy egy névsorban szerepel egy poétával (netán: kicsapott komédiással). Petőfi állítólag azt is mondta Becknek, hogy szerinte Kossuthból hiányzik „egy Brutus és Cassius önmegtagadása”,13 de ez nem tekinthető megbocsáthatatlan sértésnek, hiszen e neves római férfiak „önmegtagadása” is csak mítosz. Kossuth neheztelése nem tartott sokáig, tudjuk, hogy a Bajza József által szerkesztett és külföldön megjelent, 1847-es dátumot viselő „politicai zsebkönyvben’ egymás mellett szerepel Kossuth két kemény írása (az egyik álnéven) s Petőfi három merészen forradalmi költeménye: a Kossuth Pestre érkezik 1848. április 14-én (Tyroler József rézmetszete)