Ezredvég, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 3. szám - MÉRLEG - Fekete Sándor: Kossuth és a pesti március tizenötödike

egyiket sem szerette a konfliktus főszereplői közül. A lényeg mégis igaznak tekinthető, s e szerint Petőfi és Kossuth viszonyának korai megromlásáért ez utóbbi a felelős, oktalanul gőgös anti­ gesztusa révén. Többé-kevésbé nyilvánosnak tekinthető sértő reagálására nincs mentség, de talán né­mi magyarázat található. Ismeretes ugyanis, hogy ugyanebben az évben, 1846 folyamán (a pontos dátum vitatásába itt nem érdemes be­lemerülnünk), még az Életképek-attér előtt Pe­tőfi többször is társalgott a Pestre látogató Karl Beckkel. Sokkal később, amikor költőnk már világhírre emelkedett, Beck megírta memoárja­it, s ezekből kiderül, hogy Petőfi kritikusan em­legette Kossuthot vendége előtt. Nem valószí­nű, hogy a német poéta sietett volna informálni Kossuthot, de az elképzelhető, hogy sürgő­forgó vendég lévén, továbbadta Petőfi vélemé­nyét a pesti értelmiség néhány fecsegő kedvű tagjának. Egy csöppet sem valószínűtlen a fel­tevés, mely szerint a pletyka esetleg eljutott Kossuthoz is, aki rátartiságban semmiképpen nem maradt el Petőfi mögött... Ha így volna, amit már aligha lehet egzakt módon bizonyítani, Kossuthnak persze akkor sem kellett volna tiltakoznia az ellen, hogy egy névsorban szerepel egy poétával (netán: ki­csapott komédiással). Petőfi állítólag azt is mondta Becknek, hogy szerinte Kossuthból hi­ányzik „egy Brutus és Cassius önmegtagadá­sa”,13 de ez nem tekinthető megbocsáthatat­lan sértésnek, hiszen e neves római férfiak „önmegtagadása” is csak mítosz. Kossuth ne­heztelése nem tartott sokáig, tudjuk, hogy a Bajza József által szerkesztett és külföldön megjelent, 1847-es dátumot viselő „politicai zsebkönyvben’­ egymás mellett szerepel Kos­suth két kemény írása (az egyik álnéven) s Pe­tőfi három merészen forradalmi költeménye: a Kossuth Pestre érkezik 1848. április 14-én (Tyroler József rézmetszete)

Next