Ezredvég, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3. szám - MŰHELY - Csala Károly: A Kossuth-emigráció nyomában (Beszélgetés Ráday Mihállyal)
CSALA KÁROLY A Kossuth-emigráció nyomában Beszélgetés Ráday Mihállyal Huzamos ideje tartó televíziós műsoraiból Ráday Mihályt - aki duplán képviselő mostanában a parlamentnek s a fővárosi önkormányzatnak is tagja - szinte az egész ország „városvédő Rádayként" ismeri. Kulturális örökség védelmezésében, még egy-egy tévedés kockázatától sem riadva vissza, nem ismer pardont Ráday, s igazán becsületére mondhatjuk: nem ismer el pártállást sem. Van például egy furcsának is nevezhető műsora, amelyik már a 11. részéhez érkezik el a napokban, jóllehet csak két adással jelentkezik évente (március 15-e és október 8-a táján, nem számítva az ismétléseket). Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc emlékhelyei - így hangzik hosszú címe. Furcsának pedig azért nevezhető, mert a kormánytag és MDF-tag Katona Tamással közösen csinálja a közismert SZDSZ-es Ráday. - Egyszerű ennek a magyarázata - mondja az érintett. - 1988-ban volt az Unokáink sem fogják látni-nak egy adása, amelyikben szó esett a negyvennyolcas forradalom és szabadságharc emlékhelyeinek gondozatlanságáról, illetve föltáratlanságáról. Katona Tamást mint történészt, ennek a kornak a tanulmányozóját hívtam meg stúdióbeszélgetésre. Voltaképpen abból a beszélgetésből indult el a negyvenynyolcas emlékhelyek önállósult sorozata. Annyi levelet, bejelentést, telefonértesítést kaptunk ugyanis az adás nyomán, hogy világossá lett a feladat: utána kell járnunk, vajon mennyi és milyen állapotban maradt fenn a történelmünk e hatalmas jelentőségű eseménysorozatáról valló tárgyi emlékekből? • Az októberi adásból úgy látszik, az utóbbi időben főleg a Kossuth-emigráció külhoni nyomait kutatja a műsor forgatócsoportja. - Hadd áruljak el egy titkot: nemcsak azt. Mert igaz ugyan, hogy Kossuth Lajos halálának századik évfordulója táján természetesnek látszik épp a Kossuth-emigráció föltáratlan vagy kevéssé ismert helyeit, tárgyi emlékeit is bemutatni az ismertek mellett (ezzel foglalkozott ugyanis a legutóbbi adásunk, amelyik Törökországban, Bulgáriában, Romániában kutatta föl a Kossuth-emigráció nyomait, s ezt a munkát Itáliában folytatjuk a most következő adással), de egy idő óta már készülünk egy másik történelmi emigrációs vonulat televíziós föltérképezésére is. Rákóczi és a kuruc emigráció emlékhelyeivel is össze-összetalálkoztunk ugyanis, eleinte véletlenségből, utóbb már tudatosan, miközben a Kossuth emigráció nyomain jártunk! Például nemrégiben Törökországban. Természetes, hogy ezeket az emlékhelyeket is filmre vettük. S majd eljön az ideje - remélem legalábbis -, amikor ezt az anyagot is a közönség elé tárjuk. • Mi a legfőbb nehézsége az efféle, tényfeltáró televíziós sorozatnak? - Hát sok munkával jár, mi tagadás. Persze, nem lefilmezni nehéz ezeket a helyeket és a tárgyakat, hanem megtalálni. Elmondhatom például, hogy a temetőjárásban, sírhantok vagy síremlékek fölkutatásában és helyszíni megtisztításában - ez nagyon sok esetben elkerülhetetlen, ha filmre akarjuk venni „felfedezésünket" - kicsiny stábunk már-már abszolúte profi! • Nem mintha nem derülne ki a televíziós sorozatból, de azért nem árt talán direkt módon is megfogalmazni: mi a célja ennek a műsornak? - Nagyképű szólamnak hangzik, de meggyőződésünk, hogy ha csakugyan komolyan vesszük, akkor van értelme, tehát: hazafias nevelés történelmi ismeretközléssel, szórakoztatva, sztorizással, adomázással. Ennyi.