Ezredvég, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 3. szám - MŰHELY - Csabai Tibor: A Shakespeare-fordító Kossuth

MŰHELY CSABAI TIBOR A Shakespeare-fordító Kossuth Részlet a „Kossuth Lajos és az irodalom” című tanulmányból Már börtönéből írt első levelében, 1837. május 10-én, Kossuth angol nyelvtant, szótárt és Shakespeare-t kér, s nagy szorgalommal kezd hozzá az angol nyelv tanulásához, majd mint­egy erőpróbaként lefordítja a Machtbet első hat jelenetét. Amikor azonban az Eötvös­ szer­­kesztette Árvízkönyv I. kötetének (1839) könyv­­jegyzékéből megtudja, hogy már évekkel eze­lőtt - 1831-ben - megjelent a Döbrentei Gábor fordítása, abbahagyja a munkát, mivel - úgy­mond - „haszontalanság volna fordításomat folytatnom, mert habár még a Döbrenteyét nem olvastam is, meg vagyok mégis győződ­ve, hogy ő százszorta jobban dolgozott, mint én tehetném.­­ Tehát manum de tabula! Öregkorában egyik látogatójának, Királyi Pálnak elmondotta, mily hallatlan gonddal boncolta, ízlelte a Shakespeare-kötet első so­rait. „Hat hónapig dolgoztam az első 16 soron - idézi Királyi Kossuth szavait -, mert a világért sem mentem volna át egyik szóról a másikra addig, míg az előbbinek minden ízét s minden ízének az okát ki nem fürkésztem. Hanem félév múlva tudtam is aztán angolul." És ez nem szerénytelen dicsekvés; az ilyesmi egyébként is teljességgel idegen Kossuth egyéniségétől. Shakespeare-szövegen tanulta meg az angol nyelvet, mégpedig páratlan tökéletességgel, s később Angliában és az Egyesült Államokban elmondott angol nyelvű beszédei éppen erő­sen érezhető shakespeare-i ízeikkel és színeik­kel ejtették bámulatba a kossuthi forradalmi szabadságeszmékért különben egyáltalán nem lelkesedő angolszász uralkodó köröket. Kossuth angolságán mindvégig ott a nyoma valami ódon patinának, mely Shakespeare nyelvének elmélyült tanulmányozásáról, a shakespeare-i stílus felszívásáról, szerves el­sajátításáról árulkodik. A fordítás munkája kitűnő stílusfejlesztő is­kola volt Kossuth számára. Eddigi, többnyire zsúfolt és szövevényes latinos mondatszerke­zeteit most határok közé szorította, és világos, pontos tagolásra kényszerítette a fordítót meg­kötő szöveg, száguldó jambusi sorainak meg­határozott szótagszámával, a boszorkányok vaskosan groteszk beszélgetéseinek népi ízei­vel, rövid, trochaikus soraival. Bár az átültetés­ben itt-ott nehézkes szóhasználattal találko­zunk (például vedlet, vakmerészlet, termé­­szettúli, dudorék, függeteg ágy stb.), a gyakor­lott fordítót is erős próbára tevő szöveggel va­ló megbirkózás egészében sikeresnek mond­ható, különösen a szertelenül kavargó szenve­délyeket kifejező részletekben. Ahogy Kossuth például Macbeth és felesége monológjait visszaadja, a stílus szempontjából ezek a rész­letek egyenesen Vörösmarty Lear-fordításának komor erejét idézik. A boszorkányok által Can­dor thani címmel és a királyi korona elnyerésé­vel kecsegtetett Macbeth így elmélkedik: Eme Természet renden túli nógatás Magában sem rossz, sem jó nem lehet. Ha rossz, igazzal mért kezdődik? Mért Nyújt a sikerre zálog­foglalót? Ha jó, miért vesz egy irtózatos Gondolat erőt rajtam, aminek immár borzalmas képére hajam Bezzeng s keblemben ez a férfi szív Oldalbordámhoz kocog hangosan? A jelen bárgyú félelem nem oly Gonosz, mint minő iszonyúk a bősz Képzelet szörnyű rém alakjai. Gondolataim még csak ábrándilag Gyilkosak, s már is ez a gondolat Egész valómat meg reszketted. Minden erőm egy sejdítésbe fúl , ami van, mind nincs, csak az van, mi nincs. A ritmus itt-ott még döcög, szótagszám-hi­­bák is előfordulnak néhol, de a nyelvi-stilisztikai forma az eredeti közelében jár. A képzelet felfo­

Next