Ezredvég, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6. szám - MÚLTUNK - Kristó Nagy István: Hitler ifjai - Horthy leventéi
KRISTÓ NAGY ISTVÁN Hitler ifjai - Horthy leventéi Szeretettel köszöntjük a szerzőt hetvenötödik születésnapján Levente és Hitlerjugend A Horthy-korszakban az iskolákon kívül egyedül a levente mozgalom foglalkozott az egész magyar ifjúság nevelésével. Ha ugyan „nevelésnek” lehet nevezni a legostobább katona crillt, a durvaságnak, az elnyomásnak azt a légkörét, amellyel a kispolgárság alja rétegéből kikerült leventeoktatók vették körül a rájuk bízott, jobb sorsra méltó munkás- és parasztfiatalokat. Akiket uraik mentalitásának és szentenciáinak megfelelően maguk is megvetettek, megtörni és megfélemlíteni igyekeztek. A húszas-harmincas évek leventefoglalkozása még csak hetenként néhány gyötrelmes órát jelentett a fiataloknak, azon túl nem sok közük volt hozzá. Elviselték, sőt elég sokszor kijátszották, magyarán „lógtak”. Ez utóbbi, az igazolatlan hiányzás, a harmincas évek vége felé mind lehetetlenebb lett. A foglalkozások is alaposabbakká, katonásabbakká váltak. A keménység, sőt sokszor a durvaság megmaradt, de a leventemozgalom egyre inkább mindenkire kiterjesztette hatását. Az eddigi oktató gárda kibővült nem kevésbé erőszakos, de képzettebb, határozottabb, az eddigieknél valamivel intelligensebb vezetőkkel. Ezek között már olyanok is akadnak, akik valóban „nevelni” akartak, nevelni az „új Európa” szellemében, s egyeseknek csakugyan sikerült megnyerni az ifjúság egy részét. Igen, a „levente” igyekezett „nyújtani” valamit. Törődtek az ifjúság egészségével, testnevelési alkalmakat teremtettek. Sokakat táborozni vittek, s akik az ekkori németes szellemben „katonásak” voltak, azokat felkarolták, megcsillogtatták előttük az osztályukból való kiemelkedés lehetőségeit, a katonai pályát. Voltak, akik motorozhattak, repülők lehettek, rádiózhattak, vízisportokat űzhettek. Megannyi szenzációs új lehetőség a proletár fiatalok számára, akikkel eddig alig törődött valaki. Cserébe „csak” azt az egyet kérték tőlük, hogy tájára se menjenek a munkásmozgalom szervezeteinek. Ez szigorúan tilos volt. Igyekeztek „adni” az ifjúságnak, s ellenszolgáltatásként testét-lelkét követelték. Totális nevelés volt ez - nem is titkolták a magyar ifjúság Gömbös által elkezdett intézményes fasizálásának tervszerű, alapos gyakorlata. Már a húszas években hatalmas szervező munkát követelt az, hogy az elemi iskolából kikerült fiatalságot bevonják a levente kényszerszervezetébe. A lehetőséget egy ún. „testnevelési törvény” biztosította (1921. évi Lili. tc.), melynek értelmében minden 12-21 éves fiú leventeköteles volt. A középiskolások s az egyetemi és főiskolai hallgatók iskolai keretben sportoltak, a „levente” tehát eleinte csak a proletár ifjúságot sújtotta. A harmincas évek közepétől egyre inkább súlyt helyeztek a középiskolások katonai előképzésére is, de mindvégig iskolai környezetben. Az osztálytagozódásra, a megkülönböztetésre 1e- 59 MÚLTUNK