Ezredvég, 1997 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - N. Horváth Péter: Itt az idők - Tabák András: (Tizenhárom sor)
DIENES ESZTER Song Hiszen ha veled maradhatnék, bárcsak egy órácskára is! Nincs beszéd és nem szerelmeskedünk, hallgatom szívveréseid. Erdő szerelméről suttog a nyárfa, egy messzi madár hangosan rikoltoz, ülök és szíveden hallgatódzom, rumot iszom és halkan szédülök. N. HORVÁTH PÉTER Itt az idők Lemondásom fája alól szedem a gyümölcsöt. Minden tavaszom virága nyárvégre hullott kő. Tompa koppanásaival figyelmet teremtő, látni, tócsám tükre megint újabb gyűrűt öltött. Ebben a kőlepte kertben nincsenek találkák. A csikorgó léptek során sehová sem érve egy és ugyanaz az ősz jár mindig újra érte, itt az idők régóta a maguk sírját ássák. TABÁK ANDRÁS (Tizenhárom sor) Azt nem mondhatom, hogy egy egész világ voltál nekem Mivel fogalmam sincs, milyen egy egész világ Azt sem mondhatom, hogy számomra maga az élet voltál Mivel nem merem kijelenteni: tudom, milyen is maga az élet De azt állíthatom, hogy gyönyörű igaz álmom voltál Hiszen éppen az álmok azok, amelyekről sokat tudok Sőt, voltaképpen csak az álmokról tudok igazán sokat Lévén eredendő, megrögzött és hivatásos álmodó Nem csoda hát, hogy végül önmagam áldozata lettem, azé az álmomé Mely rólad szólt, s melyet valóságnak képzeltem. üzemi baleset Szomorú vagyok most, és összetört, de nincs bennem harag irántad Romolhatatlan-szép, nemes álmom maradsz te most már örökre Mint egy borostyánkőbe zárt, ismeretlen, ősi növény