Ezredvég, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 5. szám - N. Horváth Péter: Versek
- Megajándékozlak benneteket - mondta emelt hangon, ünnepélyesen Jolán, s a legközelebb álló barna kislánynak Barbie-babát nyomott a kezébe. Lerámolta a polcokról a játékokat a pultra. Kicsiny kezek nyúltak felé, tülekedés támadt, ő pedig sietve osztogatta a portékát. Ráragadt a gyermekek vidámsága, könnyű lebegést érzett. A később jövőknek már csak a kirakati játékokból jutott. Szétszéledt a gyermeksereg. Jolánt körülölelte a néma csend. Kuporgott a sarokban a kényelmetlen hokedlin, az üres polcok között, iszonyú fejgörcs gyötörte, és lassacskán elhagyta maradék ereje is. * Csak a folyosón jutott egy Jolánnak a pszichiátriai osztályon. Zsúfolt volt a folyosó is, a fekhelyektől alig lehetett mozogni. Bebújt a szakadt huzatú, nehéz paplan alá, falnak fordult és behunyta szemét. A zsibbasztó altató eltüntette a fénylő gyermekarcok kellemes emlékét, az adóssága miatti rettegéssel együtt. N. HORVÁTH PÉTER Május ma A makulátlanul kék ég alatt mindig az ágak közt reked egy felhő, de az is lehet, hogy nylon-szemét kelti az eltakart menny képzetét. Zápor vagy zivatar eddig még nem jő, s csupán a kosz, min a kedv fönnakadt. Hajnal Alig múlt dél, mikor eljött a Hajnal, mint egy ígéret idézete. Ébresztő, kék szemmel, szép barna hajjal, kora-tavaszi fénnyel tele. Bízom, ha el is ment, jön tőle levél, s megtudom, vajon őt várom-e. Vagy megint megszokott vágy-álmom mesél? - Festő, akinek nincs semmije, így Lámpám fénykorén túl csendes az éjszaka, csupán asztalomon vakít a papírlap. Ébren várja még a tintától, amit kap, szavam rajta át a formába tér haza. így olvashatók el holnapom versei egy-egy teremtéshez közelítő percben, mit az illúzió odafentről elcsen, s azonnal elkezdi értékét veszteni. 29