Ezredvég, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11. szám - Tabák Miklós Péter: Versek
Késő este volt már, mikor visszatért. Foltos overallját pizsamakabátra húzta. Megkereste a szerszámait, megette a zsíros kenyeret. Leült a járdaszélre, s nézte, nézte a csillagokat. Holttestét az első munkába induló találta meg. Mire 7 órakor elhangzott az ötödik sípszó, már nem volt ott. Csak a kiásott gödör maradt utána még hosszú, hosszú hónapokig. A két platán, mint minden évben, korán lehullatta levelét. Az összefonnyadt, rozsdás avart a gödörbe fújta az északi szél. Ám azon a télen a nyárfa lombkoronája megmaradt. Az ágakra fagyott zöld leveleken szikrázott a fehér hó. TABÁK MIKLÓS PÉTER Kant felhorkanására „Ha fizetni tudok, nem kell gondolkodnom, elvégzik helyettem mások e bosszantó munkát." – Ön azt hitte, a Felvilágosodás láttán mindenki eszére ébred, s társa lesz a nagy gondolkodóknak. Mára tanítássá lett a várbörtönök rácsa, s arcán mosollyal áll a rab igába, azt hiszi: ez a szabadság. Ez lenne a kincs. De miért él még a penészedő szégyen, gyáva mostohatestvér, kétszáz évnek utána? Avantgarde Két vékony vonal metszi egymást pár négyzetméternyi sivár fehérségen s próbál távol maradni a múlt művészetétől Két közeledő s távolodó vonal és az a szembeötlő másodpercnyi pillanat mikor lefedték egymást a száguldó ecset alatt 22