Ezredvég, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1. szám - N. Horváth Péter: Folyt. köv. - Szarka István: Himnuszt, misét - Nagyszékely István: Az Internet kulcsa

igazat megvallva mostan, a bukovári után sokkal jobb, mert elmondhatjuk majd mindenkinek, hogy egy szőrszálon buktunk le, és ezért nem... És nem kell be­vallani, hogy nem mertük megnyitni a titokzatos ajtót, erkölcsi gátlásból kifo­lyólag. Ám az árulónak vesznie kell! Ez egyáltalán nem demokratikus, hogy bemószerolt valaki, a Becsei meg csak hanyagul nyújtja a markát. Jogorvoslatot kell kérnünk, mert a Kriminálisban is ki vagyon írva, hogy a bírósági ítéletig nincsen bűnös, így mi se lehetünk azok. Főleg, hogy a bűntényt se valósítottuk meg. Te atyaúristen, ha ezt az Apucimókusnak elmondaná! Gyáva módon - remélve, hogy nem ír be az ellen­őrzőmbe - a Becsei kinyújtott kezébe csúsztattam az ominózus kulcsot, még akkor is, ha ez bizonyos megkönnyebbülést hozott. Na, mindegy, kulcs nincs, de vannak jogaink, és azokat mindenképpen érvényesíteni kell. El kellene gondol­kozni azon, hogy joga volt-e elvenni, amit mi kemény kettőszáz magyar királyi államosított forintokért csináltattunk? A Selesztyák papája alkotmányjogász, majd alkalomadtán nyilatkozatra bírjuk. Amit főzött, egye meg! Mármint a Becsej. Mert az angolórákon olyan elő­adásokat tartott nekünk demokráciából, parlamentarizmusból, emberi jogokból, hogy na! Ki lettünk oktatva, így most mindent tudunk. Feltettük neki a kérdést, hogy érhet-e valakit hátrány azért, mert a jogait gyakorolja. Erre szépen levezette, hogy az aztán egyáltalán nem lenne demokratikus, és mi aztat építjük, és haladunk feléje, és gyakorolni kell az iskolában is. Egy kicsit kilelte a hideg, és rángott a bajusza idegességében, amikor ezután levezettük a jogainkat. Akkor jó, szólalt fel a Liszkai, mert a diákparlamenten mondta a miniszter, hogy a diáknak joga nem figyelni az órán. Ebből tehát egyenesen következik, hogy emiatt nem érheti hátrány, így logikus a következtetés, hogy nem lehet rossz jegyet adni, csak azért, mert joggyakorlás közben a gombojjal játszott a pad alatt, miközben a Becsei a Perfect Tens mibenlétét próbálta beleverni a fejünkbe. A Tari Zsuzsi meg azt mondta, hogy talán valami akciófilm keretében adja elő a Perfect Tens-t, hogy izgalmasabb legyen, mint a Tiffany és a 1­OxSzép, és akkor majd rá figyelünk, és nem a jogainkat gyakoroljuk, amit a miniszter nyilatkozott ki. Különben is, ha nem bír velünk, ahhoz nekünk semmi közünk. Az a tanár kudarca, nem a diáké. Ezt meg egy okos képviselő mondta, mert mi figyelemmel kísérjük a médiumokat, és mindent megjegyzünk, ami ránk, és főleg a jogainkra vonatkozik. Vitás esetekben még a tévébe is be lehet telefonálni, de ezt a kedvenc osztályfőnökünk nem tudja, mert nem nézi a diákműsorokat. Most más világ van ám, mint amikor az ilyenek jártak iskolába, mint ez a Becsej is. Ma odafi­gyelnek az ifjúságra, hogy úgy mondjam, a figyelem középpontjában vagyunk. A Kovács Gyula a múltkor egészen lelombozódott. Egyébként nem szeretem, mert ő egy egyszemélyes klikk, és egy kicsit tahó. Viszont azt hiszi magáról, hogy nagymenő, mert badizni jár, és kopasz. Teljesen fel volt háborodva, amikor a rendőrök lebuktatták a Lapajt, aki a sarkon árulta a kábítót az ifjúságnak. Hogy jön holmi police ahhoz, hogy megvonja tőle a napi betevőt? Azt mondta, hogy pár éve demokráciából, és az ifjúság jogaiból kifolyólag hivatalosan akarták a rászorulókat droggal ellátni, bár szerintem ez marhaság. Nincs az a normális ember, aki azért érvel, hogy kábítóval hülyítsék a szép reményű utódot... Még a parlamentben is hajbakaptak ezen, de nem lett belőle semmi, így aztán csak a Lapaj maradt a Kovácsnak, és tessék: volt, nincs! Most ki mondja meg, hogy hova menjen? Kiderült, hogy a Becsej demokráciája kissé egysíkú. 15

Next