Ezredvég, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - N. Horváth Péter: Tükröm - Haypál Tibor: Boldizsár
Ahol megjelent vele Attila, mindenütt sikert aratott, ha táncolni kezdtek, felforrósodott körülöttük a levegő. Rose és Attila szépséget és derűt árasztott, s jókedvük átragadt mindenkire. Rose a kicsiny, Duna menti Sz.-ben találkozott először a magyar vidékkel, s megszerette. Nagyapjától örökölte Attila a hosszúkás épületet, amelynek széles, árkádíves udvari tornácának csendjében, elmélyülten lehetett tanulni. Rózsafák, muskátlik, bazsalikomok, petúniák, kardvirágok illatoztak a kora őszben a ház körül. Méhek döngicséltek, apró színes tollú madarak énekeltek. A tetőtér hálószobájának teraszáról, a korlátra könyökölve, balzsamos reggeleken gyakran bámulták a Duna szelíden fodrozódó vizét. Gyümölcsös húzódott hosszan a ház végében. Attila öregapja ültette a fákat, s telepítette közéjük a méhkaptárakat. Ez a hely volt élete utolsó, magányos menedéke, miután elerőtlenedvén búcsút mondott a kazánkovácsszakmának. Halottak napján koszorút vittek nagyapó sírjára az sz.-i temetőbe. Először látott Rose könnyet Attila szemében. Otthon, a széles tölgyfaasztal körüli lócán ülve, a fiú kéretlenül is beszélni kezdett nagyapjáról, aki tizenkilencben önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe, s az egyik csepeli munkászászlóaljjal a frontra indult, hogy örökre véget vessenek a kizsákmányolásnak. Elárulták, leverték, megtizedelték őket, a bukás után még nagyobb lett a nyomor, brutálisabb az elnyomás. Attila meghatódva beszélt nagyapja szép álmairól, romlatlanságáról, jelleméről. Nála talált menedéket, amikor züllött apjával összeveszett. Nagyapó haldoklásakor Attila az ágya mellett ült. Tenyere összefonódott kérges tenyerével. Utolsó óráiban kissé akadozva, arról beszélt, ami legjobban fájt neki: - Apád olyan, mint a belül férges, piros alma. Nem ilyennek neveltem! Micsoda szégyen ez nekem! Hol rontották el? Kik rontották el? Az apádhoz hasonló, lelketlen karrieristáknak már nem elég a magas beosztás, nagy vagyonról álmodoznak, tönkreteszik, lejáratják, eladják a szocializmust... Hol vétettük el az irányt? Mi lesz itt?... Te érted ezt, Attila?... Te sem érted?... Hiába bújod a könyveket?... A kérdések megválaszolatlanul lebegtek a levegőben, s a kérges kéz kicsúszott Attila kezéből. Okos, művelt anyjának is feltette Attila nagyapja kérdéseit, de nem kapott megnyugtató választ. Szülei válása után, anyja másfél szobás lakásba költözött. Magával vitte könyveit, alig lehetett mozdulni tőlük. Szerkesztő volt a párt könyvkiadójában. Szakmáját kitűnően végezte, becsületes volt és jószándékú. Rosét már az első napon megszerette, barátnők lettek. Félévnyi próbaházasság után Rose és Attila összeházasodtak. Rose barátnőjét, a finn Marjattát, s Attila barátját, a kubai Fernandót kérték fel esküvői tanúnak. Kis idő múlva Rose várandós lett. Ingerültebbé, nyugtalanabbá, sebezhetőbbé vált. Attila türelmes volt, segítőkész, megértő. Egyre ritkábban mentek társaságba, egymásnak éltek, elmélyültek a tanulásban, tervezgették a jövőt. Idővel kiderült, hogy fiú lesz az újszülött, s már születése előtt elnevezték Boldizsárnak. Göndör fekete haja, kék szeme és olajbarna bőre elkápráztatja majd a lányokat, mondta leendő fiáról álmodozva Attila. Kilencven februárjának első napjaiban Rose repesett a boldogságtól. A televízió hírül adta, huszonhét évi börtön után, a Victor Verster börtöngazdaság kapuján szabadon kilépett Mandela, akit az ANC fegyveres szárnyának parancsnokaként, hatvankettőben életfogytiglani börtönre ítéltek. Híveinek ezrei s a világsajtó több mint száz tudósítója várt rá a börtön előtt. Mandela ökölbe szorított 14