Ezredvég, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - N. Horváth Péter: Nem bánva - Esnagy József: A fák sóhajával
ELNAGY JÓZSEF A fák sóhajával Szó és beszéd talán szóbeszéd, talán valótlan, talán valló álság, neonon táncoló hirtelen villám, mint szétroncsolt sziklák a csonton, ami csak egy a fájdalomból, esetlegességből, ami jön ma, holnap, holnapután, vagy azután. Szó és beszéd, versbeszéd és alkímia, betűhalmazok pattogó varangya, de emberi lélek is, ha megtelik vele a mindenség annyi légszomj után, mit a fák sóhajával . HORVÁTH PÉTER Nem bánva Megyek a poros utcákon át, mintha csak éppen húszéves volnék, házadig lesem lábad nyomát - a március is pontosan oly kék. Szürkével kevert koratavasz, kétoldalt zsebem jól fűti öklöm, éretlen vagyok, s nagyon pimasz, nincs rajtad kívül kivel törődnöm. Koptatom magam kapud előtt várva, hogy egyszer végre kilépjél, nem bánva szelet, dühödt esőt, ott ér a járdaszélen az éjfél, lehel ki az erdő, míg a magánytól irtózó istenek írnak rád papírhegyet, mivel tudják, nélküled nincs szó, beszéd, szóbeszéd, valótlan való, meseszép, csak pép és pép az ősóceánban, mert nincs még egy ilyen kemény gunyoros arcú nép, akitől a halál is fél, mert tudja, az itt élő halandó örökké élni akar száraz kenyéren s egy korsó vízen is ha kell. 9