Ezredvég, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - N. Horváth Péter: Nem bánva - Esnagy József: A fák sóhajával
meghúzva magát az üres gyepen, hol madárdal és hótakaró borul rá minden este. Még akkor is, ha vackából, mint egy kutya rakkant ki hébe-hóba, amikor rárohan a buta eső, szél, sár, homok, vagy egy kóbor társ, aki szintén olyan halandó és szegény szó és beszéd, szóbeszéd, mint ő, kivel a szabadság csak mosakszik, de nem keveredik le a fűre, hogy társa legyen a disznónál is mocskosabb ólban, hol takarónak néhány újság vonszolódik fölé és alá meg üres tv-doboz hungarocell-darab. Hol a szemétre vetett rongyokból készült kabát lyukain beömlő magány, a dörmögő sötét szó és beszéd beszél róla, hogy él él él s öröme egy szelet penészes kenyér mi kucorog benne, mint hordágyra rakott kosz és szemét, míg rémült arcával lakhelyed kéri: - Oszd meg velem otthonod, mennyei királyfi, mert én nincstelen vagyok, bár tudom itt minden a tiéd. Te őrzed a tulajdon szentségét, ami nem osztható, mint a vágy, vagy az ágy, éppen úgy, mint a kapzsiság, az önzés, vagy a fájdalomból gyalult koporsó, melyben már nincs hívő és pogány gazdag és szegény. Hol nem kíván társat a szó: az emberi beszéd. 10