Ezredvég, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 8-9. szám - MILLENNIUM - Bistey András: Elégtétel
- A kapitalizmusban az ember embernek farkasa - felelte -, most pedig itt kapitalizmus van. - És csak úgy ragyogott a képe. A hülye állatot valamikkor beszervezhették egy alapfokú politikai tanfolyamra, és az egész szemináriumból csak ezt a lózungot jegyezte meg. Rácsaptam az irodája ajtaját, hogy csak úgy zörgött benne az üveg. Zoli morgott egy kicsit, hogy túl hamar lemondtam a pénzről, de aztán belátta, hogy nem volt mit tenni. Hanem a dolog nem hagyott nyugodni minket, nem is annyira a pénz miatt, inkább szégyelltük, hogy így kibabrált velünk. Azután egy este, mielőtt bezártuk a műhelyt, Zoli csak tett-vett tovább, sehogy sem akarta befejezni, tudtam, hogy van valami a begyében. Vártam türelmesen, és amikor a két emberünk elment, ki is bökte: - Nem kéne ebbe belenyugodni! A szarházi ne röhögjön a markába! - Igaza volt nagyon, de nem akadt használható ötletem. Várt egy kicsit, hogy mondok-e valamit, de mert nem válaszoltam, folytatta: - Megérdemelné, hogy leveressük rajta valakivel. Legalább megtudná, hol lakik a jóisten, ha jól pofán vágnánk néhányszor! Több okból sem tetszett nekem ez az ötlet. Az ember mindenféle alvilági alakokkal kerül kapcsolatba, azután ki tudja, hogy sikerül-e lerázni őket. Nem úgy megy ez, mint a filmekben, hogy te adod a pénzt, ők elvégzik a „munkát", azután mindenki megy a dolgára. Ezek az alakok rád szállhatnak, zsarolnak, mit tudom én, jobb nem kezdeni velük. Egy ilyen számlarendezés ráadásul sok pénzbe kerül, én meg éppen hogy kapni akartam pénzt, nem kiadni. Zoli azonban csak hajtogatta, hogy nem kellene ezt a piszokságot hagyni, tenni kéne valamit, mégpedig gyorsan, mert az a nyomorult eladja az áruját, kiveszi a pénzt az üzletből, és csődöt jelent, ahogy már megtette néhányszor. Mindenki könnyes búcsút vehet a pénzétől, ő meg pár hónap múlva újabb vállalkozásba kezd a felesége, a testvére vagy az anyósa nevén. - Visszaszerezzük a garnitúrát - mondtam végül. - Azután majd elviheti, de csak akkor, ha kifizette a munkánkat. - Könnyű azt mondani. - Zoli legyintett. - Hogy szerzed vissza? - Kipakoljuk a raktárából. - Az se jobb, mint a megveretés. Ki csinálja meg, és mennyiért? - Elrendezzük mi magunk. Nagy szemeket meresztett, azután gondterhelten az állát kezdte simogatni, csak úgy sercegett a borosta az ujjai alatt. - Be akarsz törni? - Csak a magunkét hozzuk el. Rázta a fejét, csavargatta a nyakát, de láttam, nincs ellenére a dolog, csak nem tudja, hogyan csináljuk. - Akkora lakat van a hátsó ajtón, mint az öklöm, azt nem vered le. Nem is leverni akartam a lakatot, az túl feltűnő és nagy zajjal jár, hanem kinyitni. Van egy lakatos haverom, úgy ért a zárakhoz, hogy a múltkor, amikor az egyik vállalatnál beletört a páncélszekrény kulcsa a zárba, őt hívták, hogy nyissa ki. - Hülye vagy? - bámult rám a lakatos haver döbbenten, amikor megemlítettem neki, hogy segítsen bejutni a bútorraktárba. - Azt akarod, hogy mind a ketten sittre kerüljünk? Dehogy akartam én sittre kerülni, csak a pénzemet szerettem volna megkapni, amiért megdolgoztam. A haver azonban sehogy sem akart kötélnek állni. Végül meguntam a győzködését. Akkor taníts meg rá, hogy kell sperhaknival kinyitni egy ilyen lakatot. 27