Ezredvég, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - KOSZORÚ - Tabák András: Mihai Eminescu - Eminescu, Mihai: Versek : Császár és proletár; Ó, jössz-e már?; Kint megremeg; Száz árbócból
KOSZORÚ MIHAI EMINESCU Császár és proletár Részlet Döntsétek meg e gyilkos rendet, mely egyre jobban Pártolja azt, ki dúskál, s kijátssza a szegényt. Ha már hiába bíztok az égi jutalomban, Vegyétek el a földön, amihez jogotok van, S mint egyenlőek, éljünk egymás testvéreként. Törjétek össze Vénusz vakító, pőre testét! Tűz égesse a vásznon a buja testeket! Elámítják a lelket antik tökéletesség képével, hogy kerítőkéút hálójába essék A szép leány, minél több, kivérünkből eredt. Mihai Eminescu, aki 1850-ben a moldvai Ipotești-ben született, és elborult elmével a bukaresti tébolydában halt meg, 1889-ben, s akit mindmáig a legnagyobb román költőnek tartanak, egyike azoknak a költői géniuszoknak, akiknek életműve nélkül az egyetemes világlíra szegényebb lenne. Ellentmondásos korban élt, sekélyes és kicsinyes társadalmi közegben. Osztályrészéül nemigen jutott más szüntelen tengődésnél, kirekesztettségnél és dermesztő magánynál, amely végül is teljes lelki-idegi felmorzsolódásához vezetett. Ám Eminescu fokozatosan súlyosbodó társadalmi-egyéni magánya, amelyet verseiben már-már kozmikus méretűvé növel, ez a kételyekkel, vesztett illúziókkal, meghasonlottságokkal, önmarcangoló elégedetlenséggel és kielégíthetetlen vágyakkal terhes magány, s egyben e magánnyal és tulajdon reménytelenségével vívott harc, ez a „társadalom meggyötörte öntudat által vívott harc" (ahogy viaskodását egyik értő méltatója jellemezte) a román líra legmélyebb és legeredetibb alkotásait eredményezte. Sőt, még ennél is többet. Az egész román költészet felszabadulását hozta meg. Mert bár Eminescu költészete mélyen gyökerezik a román líra korábbi hagyományaiban és bőségesen merít -főleg szerelmi és tájverseiben - a moldvai népköltészet kiapadhatatlan forrásaiból, mind tartalmilag, mind formailag olyan forradalmi jelentőségű megújítója a román költészetnek, amelyhez hasonló újításról talán csak Puskin és az orosz líra relációjában beszélhetünk. Költészete páratlan jelentőségű abban, hogy a jobbára emocionális, romantikus indíttatású és meglehetősen retorikus román lírát gondolati-filozófiai magasságba emelte, hogy merőben új témákat és új látásmódot honosított meg a költészetben (mindenekelőtt a társadalmi témát és a pszichológiai látásmódot), s hogy formai tekintetben a román verselést - a versmondattól a rímtechnikáig - oly döntő módon újította meg, hogy jószerével az egész román költői nyelvet átformálta. Születésének 150. évfordulóját négy versének közlésével ünnepeljük lapunkban. Tabák András 49