Ezredvég, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Csontos Gábor: Az áldozat
N. HORVÁTH PÉTER Magam Megint magam vagyok, mint ahogy mindig volt... - tűnődöm az őszben szédelgő ég alatt. Emléked lassan csak sárguló gondolat, valami festménnyé szelídült régi folt. Gyertyája sem ég már esti ablakodnak, s magukra maradnak ott kinn a sírcsokrok, múltunkat karolva egyedül imbolygók, miközben csontjaid odalent vacognak. Gyáva vers Belefogódznék jó szavaidba, ha még egy csöppnyit bíznék magamban, s nem volna mindez halálos hinta. Ha nem kívánom, miért akartam? Ott várakozol szélesre tárva, csupán be kéne vallanom: Élek. De vaspáncélként őriz az álca, résein nem fér ki, csak a lélek. Nem tudok mást, mint rímekbe ölni rádcsavarodó gondolatomat, s bár érintése nem éppen földi, megnéz és éjjel körülsimogat. Itt tőlem többet nem lehet várni, minden más bátor butaság volna. Ki gyáván okos, érheti bármi, s ha „költő", akkor verset ír róla.