Ezredvég, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 1. szám - OLVASÓLÁMPA - N. Horváth Péter: Lelkiekben gazdag szemlélet : Szepes Erika: A vers mint alma ; [könyvismertetés]

N. HORVÁTH PÉTER Lelkiekben gazdag szemlélet Szepes Erika: A vers mint alma Madártávlatból áttekintve az emberi történelmet, a nagy bajok talán ott kez­dődtek, amikor az ember már kép­telennek bizonyult hit és bizalom sze­rint, vagyis elfogultság és kételkedés nélkül befogadni a teremtett világot, annak összes törvényeivel és titkaival együtt. Kísértésbe esett a tudás és a lényeg megpillanthatóságának kísérté­sébe. Amint Mózestól tudjuk, ezt a ké­pességet némi alvilági segítséggel és az első tilalom áthágásával meg is szerez­te. Kár lenne szó nélkül hagyni, hogy a fő kellék akkor és ott szintén egy alma volt, bár az az alma nem ez az alma... Tovább vizsgálgatva az éden­­kerti esetet, arról egy szó sem esik, hogy ősanyánk és ősapánk teljes egé­szében elfogyasztották volna a tudás tiltott gyümölcsét. Mindössze megkós­tolták. Az, hogy az adag volt-e túl nagy, vagy a gyors felsőbb beavatkozás nem hagyott időt a kényelmes eszege­­tésre, ma már nem nagyon tisztázható. Mindenesetre, ha csupán a jelképek nyelvén szólónak tekintjük is a törté­netet, az mindenképpen kiérződik be­lőle, hogy nemhogy az örök élet fájá­nak gyümölcséig nem juthattunk el, de már a tudás fájának almájába is csak éppen belekóstolhattunk. Ha ezt az egy harapásnyit vesszük a valamikori őstudás összességének, könnyen meg­állapíthatjuk, hogy az idők folyamán igen sokat elemésztettünk belőle. Jelen­tős részét elvesztettük, elfelejtettük, s a maradék hányadból nem keveset él-, és kiárultunk, azután lenéztük, végül a szemétdombra hajítottuk. Ezek után, hogy mégse maradjunk éhen, s elűz­zük korgó gyomrunk mozgása­ keltette félelmeinket, különféle mesterséges ét­keket szolgáltunk fel magunknak, és szolgáltatunk föl azóta is. Mert a do­logból ipar lett, egyre nagyobb méretű ipar. Mit nyújtott évezredeken át az e té­ren tevékenykedők hada? Hit helyett vallást, vallástudományt, filozófiát, is­meretelméletet. Megismerés helyett pe­dagógiát, oktatást, nevelést, idomítást, oktatás-tudományt, oktatás-elméletet. Gyógyítás helyett orvoslást, orvostudo­mányt, betegségkutatást megszámlál­hatatlan elmélettel és ellenelmélettel, gyógyszerekkel és pótszerekkel és pót­lásokkal. És folytathatnánk a végtelen­ségig, bemutatva, hogy hol, hogyan lett a tudásból tudomány, tudo­mányosság egészen napjaink elapró­zott szemfényvesztéséig. Visszatérve közelebbi témánkhoz, nem történt ez másként a művészetek terén sem, így az irodalom sem járt ke­vésbé szerencsétlenül. Az irodalom is, mint minden művészet, attól kezdve, hogy MŰVÉSZETTÉ vált, a legtöbbször szolgált és kiszolgált különféle maga­sabb szempontokat, érdekeket. Nem másként a különböző művészet-magya­rázatok és magyarázók. Az irodalmon belül a költészet - mint olyan -, maga is megtette és folytatja saját kacskarin­­gós, egyre szerteágazóbb útját. A vele foglalkozó, s ezt elemző tudomány pe­dig hűségesen követi kalandozásait. Korszakról korszakra, izmustól izmu­sig. Divatról divatra nyomában jár, és kutat, és okfejt, és magyaráz. És mindez teljesen öncélú és vigasztalan és szürke 77 OLVASÓLÁMPA

Next