Ezredvég, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - OLVASÓLÁMPA - N. Horváth Péter: Lelkiekben gazdag szemlélet : Szepes Erika: A vers mint alma ; [könyvismertetés]
volna, ha nem mutatkozna időnként váratlanul egy-egy reménykeltő fénysugár. Ha nagy néha nem tűnne föl egyegy olyan nyitott szívvel és jó hozzáállással közelítő szemlélő, aki nem csupán a mesterség rutinjával és az általánosítás közönyével kezel életet, művet és művészt egyaránt. Mert az elméletek és irányzatok harcában sokszor és sokan tévesztették szem elől a lényeget, tehát az embert. Szepes Erika viszont nem ezek közül való. Jó ugyanis nem elfelejteni, hogy immár kétezer éve, amikor talán először volt igazán érezhető, hogy igencsak fogytán van édeni almánk darabkája, ajándékba kaptunk valami egészen más természetű eledelt, ami, ha nem zárjuk el magunkat előle, bennünk is nőttön nő, és táplál, és vezet, és megvilágosít, s ez a SZERETET. Szerzőnk vizsgált könyvének minden részletéből az derül ki, amit a kötet bevezető tanulmányában föl is vállal, hogy egy költői, és tegyük hozzá, bármilyen művet csak akkor fejthetünk meg igazán, ha alaposan megismertük keletkezésének korát, körülményeit, és főként a mű mögött meghúzódó alkotót. Álláspontja védelmében kedves humorral ismerteti a régebbi idők és napjaink különféle, művet, művészt és befogadót egymástól elidegenítő elméleteit, s szembeszáll velük. Amikor bevezető tanulmányának Saját szerelmek és vállalt feladatok című fejezetében arról vall, hogyan is válogatta össze jelen könyve tartalmát, lelkiekben gazdag szemléletről tesz tanúságot. És aki, mint ő, tanulmányainak tárgyát a szerelmeinek nevezi, arról bizton állíthatjuk, minden egyes általa elemzett alkotás jó kezekben van, és szeretettel tálalja minden érdeklődő elé, legyen akár diák, akár műkedvelő kíváncsiskodó. A válogatás anyaga korok és megszólalási módok tekintetében egyaránt széles ívet fog át. A Faragott kövek gyűjtőcímmel csokorba kötött egyes verselemzések között képviselteti magát az ókor Alkaiosszal és Horatiusszal, a középkor Petrarcával és Janus Pannoniusszal, a Nyugat nagy nemzedéke Adyval. Találunk itt verset a mára klasszikusnak számító Vas Istvántól, majd Kis Benedektől kezdve egészen az utóbbi évtizedek költészetéig követik egymást költőink. A Tartópillérek címet viselő fejezetben, egyebek mellett, olyan nevekkel találkozhatunk, mint Ladányi Mihály, Takács Tibor, Labancz Gyula, Czigány György, Zászlós Levente vagy Simon Balázs. Az ebben a részben előforduló alkotók mindegyikét több költeményük, vagy egész kötetük ismertetésével mutatja be a szerző. A Fagialókban olyan figurákkal találkozhatunk, mint Vergilius, Zrínyi és Vasvári Pál. Mindhárman az eposz világát képviselik. Végül a Katedrális egyetlen nagylélegzetű életműbemutatás, Weöres Sándornak szentelve. Szepes Erika ebben a tanulmányában a kötet során már tőle megszokott tiszta logikával és szerető értelemmel mutatja be Weöres művészetének egyedülállóságát. Végigolvasva a kötet tanulmányait, szinte valamennyiben találunk némi bíráló utalást a szerzőtől a 90-es évek mai Magyarországának viszonyaira. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert ezekben látszik bizonyítottnak, hogy Szepes Erika munkái nem holmi lakatlan szigeti köldökbámuló okoskodások, hanem nagyon is valós és éles helyzetlátásból fakadó vélemények. Hiszen bárki, aki józanul néz végig az ezredvég magyar művészeinek azon egyre fogyó kis csoportján, akik még nem hódoltak be a kor itt dívó és dühöngő vadkapitalizmusának, láthatja anyagi és erkölcsi létük egyre riasztóbb ellehetetlenülését. (Nemzeti Tankönyvkiadó) 78