Ezredvég, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 8-9. szám - TANÚHEGY - Lill András: A Tisza Szolnoknál - Nagy Lajos: A korzó és a szegénynegyed
De csak a modern házakkal szegélyezett, kövezett utcák nevei estek áldozatul a konstruktivista buzgásnak - a szegények utcái sáros testükkel, vályogtalan viskóikkal nem mutatkoztak méltóknak, hogy grófok, bárók, volt polgármesterek és plébánosok nevére hallgassanak, ezek megmaradtak Harcsa utcának, Tófenék utcának. Sőt a névtelen utcák is, ha szegények utcái, mind egyszerű, régimódi neveket kaptak. Virág utca, Tutaj utca. Szegények utcái! Csodálatos, miből hová zuhan az ember, ha a kőházas, aszfaltozott-kövezett Potemkin-részekről háromszáz lépésnyire elsétál. Az úttest már kövezetlen, a talaj puha, fekete föld, nedves időben úszó sár, autónak, kocsinak alig járható. Egy helybeli úriember elmondja, hogy az ő nővérei úgy jártak bálba, hogy kiöltözve egy rocskába álltak, s a rocskákat két-két férficseléd cipelte. A kerékvágások harminc-negyven centiméter mélyek. Ezen a területen a házak mindinkább vityillókká válnak. A város egy nevezetességszámba menő részében már utcák sincsenek, szeszélyes sikátorok tekergőznek szédülten, a nádfedelű, vályogfalú putrik egymás hegyén-hátán, alacsonyak, görbék, düledezők, ablakaik kicsinyek, udvaruk nincs, az egyes házakat elválasztó szabad területek kisebbek, mint maguk a házak, a házak mellett mintegy melléjük ragasztott kis ketrecszerű pótépítmények. A kerítések mindenütt régi, korhadó deszkák (az egész városban vasrács kerítés mindöszsze ha tíz van). Olyan ez az egész halmazat, mintha csak valamikor lett volna egy szegény, de épkézláb falu, de az Isten fölemelte a tenyerével, talán hogy máshová tegye, s azután az egészet leejtette. A sikátorok szűk kis útvesztők, nevük nincs, csupán a városrész nevét s a ház számát mutatják a kiszögezett táblák. Ha itt tűz ütne ki! Fantasztikus méretűvé válhatna félóra alatt. Pedig a városban két tűzoltóság is van, teljes fölszereléssel, autókkal. De az autók ide be sem juthatnak. És honnan vennék az elégséges vizet? Húsz-harminc házra esik egy közös kút... Csatornázás itt s általában a Potemkin-részeken kívül eső területeken nincs. Szennyvízgyűjtő medencéket ástak, emésztőgödröknek nevezik őket, de az emésztőgödröknek nem elég jó a gyomunk, gyengén emésztenek, s gyakran fölfakad a szennyvíz, kietlen kis tócsákat képezve. Mi lehet itt a házakban, belül a falakon? Az éjjeli menedékhely ehhez képest világvárosi grand hotel. A helybeli amatőr geográfus, akinek lelke a konstruktivizmus szüntelen gyakorlásában már úgy kikérgesedett, mint a paraszt tenyere a szántásban, így ír: „Igazi városalja. A kis házikók (házikók!) egyikéből-másikából a szobából mindjárt az utcára lép az ember. Udvara nincs. Már az rangot, módot jelent, ha gádor is van a ház előtt, melyet gazdája az idegen szemek kíváncsisága elől sűrű léccel véd." Egy kitűnő ismerősöm, aki újra és újra elkalauzol a külvárosba, annak festői szépségét magyarázza - de valahogy hasonlít ez a magyarázat ahhoz, mikor a klinikán egy áttételes rákos daganatrendszerre azt mondják: szép eset. De ő erősítgeti: „Ne hidd, hogy ennek a szörnyű »szép« terepnek a lakói szomorú és boldogtalan emberek, szegényesen ugyan, de megélnek. Iparosok, földművesek, kubikusok, halászok. Cigányosan bohém a kedélyük, magyarok ezek, nem oroszok. A házakban van rádió, összejárnak egymáshoz, citeráznak, el-elmulatnak." És csakugyan, egy futballpályát is látok, melyet most víz borít, s egy bennszülött fiatalember magyarázza: ha megmarad a víz, akkor a nyáron pólót fogunk játsza * * 46