Ezredvég, 2002 (12. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 5. szám - ABLAK - Brecht, Bertolt: Versek
KOSZORÚ Százötven éve született és kilencven éve halt meg Ion Luca Caragiale (1852-1912), a klasszikus román irodalom nagy alakja. Kiváló drámaíró, novellista és publicista volt, máig a legjelentősebb román szatirikus, humoros karcolataival pedig egy hazájában újnak számító műfaj, a humoreszk, a kroki megteremtője. Kitűnő' vígjátékainak, szatirikus novelláinak és humoreszkjeinek sziporkázó, leleményes, gyakran szójátékokra-szófacsarásokra épülő', a korabeli argóból is merítő' nyelvezetével a modern, városi román irodalmi nyelv egyik megformálója lett. Élesszemű, kérlelhetetlen társadalombíráló volt, a román nacionalizmus és a kor álszent, korrupt társadalmának bátor és hivatott leleplezője. A hatalom meg is fojtotta lapját, a Moftul román című élclapot, és magát pedig egy arcátlan, koholt plágiumperrel ellehetetlenítette és emigrációba kényszerítette. 1904-től haláláig önkéntes száműzetésben élt Berlinben. T.A. ION LUCA CARAGIALE A román árendás Szóval, azt mondod, Ion, hogy én még tíz napi kapálást akarok a nyakadba sózni? - Tekintetes úr... én elvégeztem a magamét. - Két éve vagyok itt, s azóta csak te nem akarsz kötélnek állni, mi? - Hajaj, nagy a család, tekintetes úr... - Hát az enyém nem nagy, hallod-e? Itt is van négy gyermekem, két lányom meg a városi intézetben... - No hát, még a városban is!! - Két fiam Párizsban... - Jajaj, szegény fejünk!! - Láthatod, hogy nekem is éppen elég a bajom. - Látom én, tekintetes úr, de hát amondó volnék, hogy ki-ki nevelje fel a magáét. - Micsoda? Én tán veled akarom felneveltetni őket? - Azt nem mondom, tekintetes úr, csak a kapálás dolgában nem hagyhatom a magam igazát. - Megállj, Jön, megkapod a magadét! Ezzel odamegy a paraszthoz és öklözni kezdi a fejét. A paraszt kábultan kimenekül és a községházára siet panaszt tenni. Egy óra múlva megjelenik a bojári portán a bíró, kucsmáját a kezében szorongatja. - Ugyan mit tett az az akasztófára való Ion, tekintetes úr? - Nem a maga dolga, bíró uram; inkább azzal törődjék, hogy holnapra itt legyenek a munkásaim, és ne feledkezzék meg az adósságáról, mert különben.... - Meglesz, tekintetes úr, kezét csókolom. 49