Ezredvég, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11. szám - N. Horváth Péter: Így

Pátosz 1. (Hozzád) Ahogy a tavalyi avar a lábad alatt ahogy a hangyák mindig egy irányban ahogy tükröd ami megmondja néked és tégelyéből a soha ki nem fogyó arckrém -mert tudd aki szárnyakat növeszt az óceánba hull mert termő lét és ősködök között egy őszi légy a volt­ világból visszaszáll napom lemegy és a puskatust fogom (és nincs megnyugvás és nincs halál) 2. (Magamhoz) Ahonnan a világ elszelelt ahonnan első pokolkörödbe lépsz ahol bőszes vidámságod eltűnik (az a félisteni röhöghetnék) íródnak egyetlen életedhülyeség-folyama verseid ahol a hasztalan üzemelő múlt és a lámpás ahogy a benti térben lángol a porból lettél bolyongó démonná leszel stb... (elrettenteni nem tud már a világ se magától) N. HORVÁTH PÉTER így Lámpám fénykorén túl csendes az éjszaka, csupán asztalomon vakít a papírlap. Ébren várja még a tintától, amit kap, szavam rajta át a formába tér haza. így olvashatók el holnapom versei egy-egy teremtéshez közelítő percben, mit az illúzió odafentről elcsen, s azonnal elkezdi értékét veszteni. 17

Next