Ezredvég, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 5. szám - MŰHELY - Wirth Ádám: "Mondd, mit érlel annak a sorsa?" : (A munkásosztályról, jelen és jövő időben)

felbukkanó „újtőkések" voltak. A korábbi időszak megtollasodott magánvállal­kozói „szocialista milliomosokból" rövid idő alatt „kapitalista milliárdosok" let­tek. A régi vezetők, a „nomenklatúra", a vállalati menedzsment, „a késő-kádári technokrácia" számos képviselője korábbi pozícióját, tapasztalatait és kapcsola­tait tőkéstulajdonra váltotta, a privatizáláskor „jó időben jó helyen volt", és megragadta a vagyonszerzés kínálkozó alkalmát. Olyan vélemény is van, hogy tulajdonképpen nem is eredeti tőkefelhalmozás, hanem a „szimbolikus tőkék kon­vertálása" ment végbe, az „elit" váltotta át kapcsolati, politikai, kulturális tőké­jét gazdasági tőkére. Egy másik vélemény szerint csak az történt, hogy a „kol­lektív kapitalista" (az állam) helyét „magánkapitalisták" foglalták el. Ebben a fel­fogásban éppen az sikkad el, ami az eredeti tőkefelhalmozás lényege, vagyis, hogy az új eredeti tőkefelhalmozás hozta létre a tőkés termelési mód alapfeltételeit, s alapozta meg az új tőkésosztály kialakulását. A magyarországi kapitalizmus és az új tőkésosztály kialakulásában meghatá­rozó szerepet játszott a külföldi tőke. A privatizált állami vagyon mintegy két­harmada külföldi tulajdonba került. A külföldi tulajdon részarányát tovább nö­velték a nemzetközi tőkéstársaságok zöldberuházásai. 1990 és 2000 között a kül­földi érdekeltségű vállalatok száma az országban 5 ezerről 26 ezer fölé nőtt. A külföldi tőke kontrollja alá került az ipar kétharmada, a távközlés 90 százaléka, az energiatermelés és elosztás 60 százaléka, pénzintézeti szektor 70 százaléka, a kereskedelmi szektor fele. A külföldi tőkét az olcsó, és viszonylag jól képzett, munkaerő, a piacszerzés lehetősége, a magas profit és gyors megtérülés, a kül­földi tőkének nyújtott adókedvezmények vonzották Magyarországra. Az utób­bi időben ellentétes irányuló tendencia is tapasztalható: több külföldi cég a ter­melést olyan országokba telepíti át, ahol még olcsóbb munkaerőt talál. A külföldi tőke hazai működését egy szélesebb hazai közvetítő „komprádor" réteg (beszállítók, értékesítők, menedzserek, pénzügyi szakértők) segíti. Ezek különböző mértékben és formában részesednek a külföldi tőke profitjából, egy részük maga is tőkéssé válik. Klasszikus értelemben vett „nemzeti burzsoázia" nem alakulhatott ki. A hazai vállalkozások döntő része a külföldi tőke, ezen be­lül a nagy multinacionális vállalatok ellenőrzése alatt áll, beszállítóként, impor­tőrként, bérmunka végzésén keresztül azzal összefonódik. A külföldi tőke tér­hódítása ugyanakkor számukra egyben konkurenciát is jelent. A tőke „anonim" formájában (részvénytársaságok, vagyonkezelő holdingok) a tőkés személye, az „élő tőkés", általában háttérben marad Jelenleg Magyarorszá­gon 150 ezer korlátolt felelősségű társaság (kft), 4 ezer részvénytársaság van be­jegyezve. A részvénytársasági formában elmosódik a különbség a nagy- és kö­zép­részvényesek (a tulajdonképpeni tőkésosztály), valamint a kisrészvényesek (részvényekkel rendelkező alkalmazottak, nyugdíjasok) között. A részvénytár­saságok tulajdonát azonban alapvetően a nagyrészvényesek ellenőrzik, a rész­vénytársaságok működésében az ő érdekeik a meghatározók. A jobboldali, szélsőjobboldali pszeudo-antikapitalista populizmus a „kozmopo­lita kapitalizmussal" a „nemzeti kapitalizmus" mítoszát állítja szembe. Nem a tő­kés rendszert, hanem a „nemzetidegen zsidó tőkét" támadja Az osztály-kizsák­mányolás bírálatát rasszista alapon antiszemitizmussal cseréli fel. Az antiszemi­

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék