Ezredvég, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 5. szám - MŰHELY - Wirth Ádám: "Mondd, mit érlel annak a sorsa?" : (A munkásosztályról, jelen és jövő időben)
felbukkanó „újtőkések" voltak. A korábbi időszak megtollasodott magánvállalkozói „szocialista milliomosokból" rövid idő alatt „kapitalista milliárdosok" lettek. A régi vezetők, a „nomenklatúra", a vállalati menedzsment, „a késő-kádári technokrácia" számos képviselője korábbi pozícióját, tapasztalatait és kapcsolatait tőkéstulajdonra váltotta, a privatizáláskor „jó időben jó helyen volt", és megragadta a vagyonszerzés kínálkozó alkalmát. Olyan vélemény is van, hogy tulajdonképpen nem is eredeti tőkefelhalmozás, hanem a „szimbolikus tőkék konvertálása" ment végbe, az „elit" váltotta át kapcsolati, politikai, kulturális tőkéjét gazdasági tőkére. Egy másik vélemény szerint csak az történt, hogy a „kollektív kapitalista" (az állam) helyét „magánkapitalisták" foglalták el. Ebben a felfogásban éppen az sikkad el, ami az eredeti tőkefelhalmozás lényege, vagyis, hogy az új eredeti tőkefelhalmozás hozta létre a tőkés termelési mód alapfeltételeit, s alapozta meg az új tőkésosztály kialakulását. A magyarországi kapitalizmus és az új tőkésosztály kialakulásában meghatározó szerepet játszott a külföldi tőke. A privatizált állami vagyon mintegy kétharmada külföldi tulajdonba került. A külföldi tulajdon részarányát tovább növelték a nemzetközi tőkéstársaságok zöldberuházásai. 1990 és 2000 között a külföldi érdekeltségű vállalatok száma az országban 5 ezerről 26 ezer fölé nőtt. A külföldi tőke kontrollja alá került az ipar kétharmada, a távközlés 90 százaléka, az energiatermelés és elosztás 60 százaléka, pénzintézeti szektor 70 százaléka, a kereskedelmi szektor fele. A külföldi tőkét az olcsó, és viszonylag jól képzett, munkaerő, a piacszerzés lehetősége, a magas profit és gyors megtérülés, a külföldi tőkének nyújtott adókedvezmények vonzották Magyarországra. Az utóbbi időben ellentétes irányuló tendencia is tapasztalható: több külföldi cég a termelést olyan országokba telepíti át, ahol még olcsóbb munkaerőt talál. A külföldi tőke hazai működését egy szélesebb hazai közvetítő „komprádor" réteg (beszállítók, értékesítők, menedzserek, pénzügyi szakértők) segíti. Ezek különböző mértékben és formában részesednek a külföldi tőke profitjából, egy részük maga is tőkéssé válik. Klasszikus értelemben vett „nemzeti burzsoázia" nem alakulhatott ki. A hazai vállalkozások döntő része a külföldi tőke, ezen belül a nagy multinacionális vállalatok ellenőrzése alatt áll, beszállítóként, importőrként, bérmunka végzésén keresztül azzal összefonódik. A külföldi tőke térhódítása ugyanakkor számukra egyben konkurenciát is jelent. A tőke „anonim" formájában (részvénytársaságok, vagyonkezelő holdingok) a tőkés személye, az „élő tőkés", általában háttérben marad Jelenleg Magyarországon 150 ezer korlátolt felelősségű társaság (kft), 4 ezer részvénytársaság van bejegyezve. A részvénytársasági formában elmosódik a különbség a nagy- és középrészvényesek (a tulajdonképpeni tőkésosztály), valamint a kisrészvényesek (részvényekkel rendelkező alkalmazottak, nyugdíjasok) között. A részvénytársaságok tulajdonát azonban alapvetően a nagyrészvényesek ellenőrzik, a részvénytársaságok működésében az ő érdekeik a meghatározók. A jobboldali, szélsőjobboldali pszeudo-antikapitalista populizmus a „kozmopolita kapitalizmussal" a „nemzeti kapitalizmus" mítoszát állítja szembe. Nem a tőkés rendszert, hanem a „nemzetidegen zsidó tőkét" támadja Az osztály-kizsákmányolás bírálatát rasszista alapon antiszemitizmussal cseréli fel. Az antiszemi