Ezredvég, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 5. szám - MŰHELY - Wirth Ádám: "Mondd, mit érlel annak a sorsa?" : (A munkásosztályról, jelen és jövő időben)

tizmust Engels a „hanyatló rétegek reakciójának" nevezte, a kapitalizmusra. A „primitív antikapitalizmus", a „feudális szocializmus" egyik válfajának tartotta, amely reakciós célokat szolgál, és amelyhez a munkásmozgalomnak nem lehet semmi köze. Ady Endre szerint „zsidógyűlölet szítása azoknak áll érdekében, kik­nek reszketve kell gondolniuk arra, hogy a jó bárgyú nép egyszer csak megvi­­lágosul, s róluk talál egy kicsit elgondolkodni". Az antiszemitizmus szítása a „pri­mitív antikapitalizmus" álruhájában ma is reakciós érdekeket szolgál. Azoknak áll érdekében, akik el akarják terelni a figyelmet a tőkés kizsákmányolás osztály­lényegéről. A tőkés rendszer apologétái a tőkés hasznát a tőkés által végzett munka meg­érdemelt díjának tüntetik fel. A valóságban a társaságok és vállalatok irányítá­sának és működtetésének technikai funkciója (a felső vezetés igazgatási munká­ja) könnyűszerrel elválasztható a tőketulajdontól és átruházható fizetett alkalma­zottakra, menedzser szakemberekre. A tőkések ma világszerte, így nálunk is, me­nedzserekre bízzák a vállalatok igazgatását. A menedzserek munkaviszonyuk sze­rint „alkalmazottak", társadalmi helyzetük, jövedelmük nagysága és formája azonban a tőkésosztályhoz köti őket, a tőkés érdekeit szolgálja ki, s maga is a tő­kés profitjából részesedik. A tőkésnek közvetlenül csak a munkások által meg­termelt értéktöbblet elsajátításának funkciója marad. Ezt a funkciót a tőkés ki­váltképpen tőkésként, „mint idegen munkaerő kizsákmányolója" tölti be. „A bér, amelyet ezért a munkáért igényel és kap, pontosan egyenlő az idegen munka el­sajátított mennyiségével, amennyiben magára vállalja a kizsákmányolás szüksé­ges fáradságát, ez a bér közvetlenül e munka kizsákmányolási fokától függ, nem pedig annak a megerőltetésnek a fokától, amelybe neki ez a kizsákmányo­lás kerül, és amelyet mérsékelt fizetésért átengedhet egy igazgatóra" (MÉM 25. kötet 365. oldal). A tőkésosztály parazita jellegét jelzi, hogy a tőkések napjainkban egyre inkább „feleslegessé" válnak a termelés szervezésében és irányításában. Engels a tizen­kilencedik század végefelé így jellemezte ezt a folyamatot Szükséges és felesle­ges osztályok című írásában: „A valóságban nincs más tennivalójuk, mint hogy beváltsák a félévenkénti osztalék­szelvényeket. A tőkés társadalmi funkcióját át­ruházták bérrel fizetett szolgákra, de a tőkés továbbra is bezsebeli osztalékát, a fizetést azokért a funkciókért, noha már nem ő látja el őket.[...] Az [igazgatástól] visszavonult, vagyis feleslegessé vált tőkéseink nem lévén jobb dolguk, kedvük­re űzik a spekulációt Mammon templomában, ahol milliókat veszítenek és nyer­nek" (MÉM 19. kötet 323-324. oldal). Korunkban ez még inkább így van. Világ­­tendencia a pénzügyi spekuláció mértéktelen növekedése. A termelésbe felesle­gessé vált tőkések kedvükre űzik kedvenc játékukat Mammon templomában, ahol immár milliárdokat veszítenek és nyernek. De vajon „ki fizeti a révészt?" 90

Next