Ezredvég, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 5. szám - MŰHELY - Wirth Ádám: "Mondd, mit érlel annak a sorsa?" : (A munkásosztályról, jelen és jövő időben)
tizmust Engels a „hanyatló rétegek reakciójának" nevezte, a kapitalizmusra. A „primitív antikapitalizmus", a „feudális szocializmus" egyik válfajának tartotta, amely reakciós célokat szolgál, és amelyhez a munkásmozgalomnak nem lehet semmi köze. Ady Endre szerint „zsidógyűlölet szítása azoknak áll érdekében, kiknek reszketve kell gondolniuk arra, hogy a jó bárgyú nép egyszer csak megvilágosul, s róluk talál egy kicsit elgondolkodni". Az antiszemitizmus szítása a „primitív antikapitalizmus" álruhájában ma is reakciós érdekeket szolgál. Azoknak áll érdekében, akik el akarják terelni a figyelmet a tőkés kizsákmányolás osztálylényegéről. A tőkés rendszer apologétái a tőkés hasznát a tőkés által végzett munka megérdemelt díjának tüntetik fel. A valóságban a társaságok és vállalatok irányításának és működtetésének technikai funkciója (a felső vezetés igazgatási munkája) könnyűszerrel elválasztható a tőketulajdontól és átruházható fizetett alkalmazottakra, menedzser szakemberekre. A tőkések ma világszerte, így nálunk is, menedzserekre bízzák a vállalatok igazgatását. A menedzserek munkaviszonyuk szerint „alkalmazottak", társadalmi helyzetük, jövedelmük nagysága és formája azonban a tőkésosztályhoz köti őket, a tőkés érdekeit szolgálja ki, s maga is a tőkés profitjából részesedik. A tőkésnek közvetlenül csak a munkások által megtermelt értéktöbblet elsajátításának funkciója marad. Ezt a funkciót a tőkés kiváltképpen tőkésként, „mint idegen munkaerő kizsákmányolója" tölti be. „A bér, amelyet ezért a munkáért igényel és kap, pontosan egyenlő az idegen munka elsajátított mennyiségével, amennyiben magára vállalja a kizsákmányolás szükséges fáradságát, ez a bér közvetlenül e munka kizsákmányolási fokától függ, nem pedig annak a megerőltetésnek a fokától, amelybe neki ez a kizsákmányolás kerül, és amelyet mérsékelt fizetésért átengedhet egy igazgatóra" (MÉM 25. kötet 365. oldal). A tőkésosztály parazita jellegét jelzi, hogy a tőkések napjainkban egyre inkább „feleslegessé" válnak a termelés szervezésében és irányításában. Engels a tizenkilencedik század végefelé így jellemezte ezt a folyamatot Szükséges és felesleges osztályok című írásában: „A valóságban nincs más tennivalójuk, mint hogy beváltsák a félévenkénti osztalékszelvényeket. A tőkés társadalmi funkcióját átruházták bérrel fizetett szolgákra, de a tőkés továbbra is bezsebeli osztalékát, a fizetést azokért a funkciókért, noha már nem ő látja el őket.[...] Az [igazgatástól] visszavonult, vagyis feleslegessé vált tőkéseink nem lévén jobb dolguk, kedvükre űzik a spekulációt Mammon templomában, ahol milliókat veszítenek és nyernek" (MÉM 19. kötet 323-324. oldal). Korunkban ez még inkább így van. Világtendencia a pénzügyi spekuláció mértéktelen növekedése. A termelésbe feleslegessé vált tőkések kedvükre űzik kedvenc játékukat Mammon templomában, ahol immár milliárdokat veszítenek és nyernek. De vajon „ki fizeti a révészt?" 90