Ezredvég, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - TUDÓSPORTRÉ - Emed, Alexander: A magyar csecsemővédelem és gyermekgyógyászat nagy alakja: Preisich Kornél (1869-1955)
egyrészt a megélhetésért (családos ember volt), másrészt egy talpalatnyi földért, amelyen megvetheti a lábát és dolgozhat, gyógyíthat. Preisich a csepeli Weiss Manfréd Művek igazgatóságához fordult, s felvázolta egy gyermekkórház tervét. 1921-ben terve megvalósult, és a megnyíló harminc ágyas csepeli gyermekkórház igazgató-főorvosa lett. 74 éves koráig irányította a munkások beteg gyerekei számára létesített kórházat, s mindennapos munkáját csak akkor hagyta abba, amikor 1944 végén, a bombázások miatt, lehetetlenné vált a közlekedés Csepelre. Működésének eredményességét mi sem jellemzi jobban annál az adatnál, hogy a csepeli gyermekhalálozási arányszám, amely országosan a legmagasabbak közé tartozott, az 1930-as években már a budapesti átlag alá süllyedt. Egyébként a gyermekkórház égisze alatt idővel bölcsődét és tejkonyhát is szervezett, sőt a saját pénzén gyermekszanatóriumot alapított veszélyeztetett munkásgyermekek részére. Csepeli éveinek munkásságával a magyar csecsemővédelem legnagyobb alakjainak - Bókay Jánosnak, Szalárdy Mórnak és Berend Miklósnak - a sorába emelkedett. Az 1944-es infernót egy szükségkórházban sikerült átvészelnie, a pesti gettóban. A családja is megmaradt. A felszabadulás után - előrehaladott korára való tekintettel - felhagyott a praktizálással, és újra az orvosi irodalomnak szentelte idejét. Élete folyamán 121 - magyarul és németül írt - tudományos publikációja jelent meg, egyebek között, tizenegy könyve. Érdeklődésének középpontjában a gyermekkori heveny fertőző betegségek és a gyermekkori tuberkulózis állottak, élete vége felé az allergia kérdésével is foglalkozott. 1952-ben, 83 éves korában, az orvostudományok doktora lett, 1955-ben pedig posztumusz nyilvános egyetemi tanári kinevezéssel tisztelte meg az orvostudományi egyetem. A törékeny alkatú, sokszor megalázott Preisich Kornél végül is megbecsült orvostudósként végezte be életét. Ötven éve, 1955. január 1-jén halt meg, Budapesten. 111