Ezredvég, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 5. szám - N. Horváth Péter: Mint a gyík
N. HORVÁTH PÉTER Mint gyík . Szeretném bejárni otthonosan, testének minden kis rejtekhelyét - mint gyík, ha fázik, vagy melege van -, kényelmes fészek után nézve szét. Lapulnék fektében, füle mögött. Átsurrannék kecses nyaka alatt. Élvezném, hogy még fel nem öltözött s kedvemért, egyedül ágyban maradt. Ámulnék s tátanám szemem és szám, előbújva puha hónaljából; vállán a kaptatót fölvállalnám, belátva, ilyen táj nincsen máshol. Elnyúlnék mellének meleg halmán, bimbóján pihenne pici fejem, az élet zsivaját meg sem hallván, egy világ álmodna ottan velem. Sétálnék, hajnalban hűvös hasán, harmatot innék a köldökéből (Beteges mindez és bűnös talán, egy szava, mosolya mentené föl) Elverni unszoló éhségemet, megrágnám szemérme finom füvét, tetszhalott módjára, amíg lehet hagynám, hogy dajkál, hogy ringat a rét. Beszívnám földjének langyos szagát, szelíden felborzolnám a gyepet, úgy tűnne, minden szál mámort ad át, suttogva vallja be, hogyan szeret. A tovább csábító barangolás vezetne balcombján térde felé, jól tudva, kalandom milyen csodás és nincs helyettem, ki megtehetné. Elmerengenék a térdkalácsán, mennyire gömbölyded formája van, „amit" a Teremtő tetszésre szán, meg lehet szeretni halálosan. Araszolva sípcsontján lefele, magamat fonnám a bokájára.