Ezredvég, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 5. szám - N. Horváth Péter: Mint a gyík

N. HORVÁTH PÉTER Mint gyík­ ­. Szeretném bejárni otthonosan, testének minden kis rejtekhelyét - mint gyík, ha fázik, vagy melege van -, kényelmes fészek után nézve szét. Lapulnék fektében, füle mögött. Átsurrannék kecses nyaka alatt. Élvezném, hogy még fel nem öltözött s kedvemért, egyedül ágyban maradt. Ámulnék s tátanám szemem és szám, előbújva puha hónaljából; vállán a kaptatót fölvállalnám, belátva, ilyen táj nincsen máshol. Elnyúlnék mellének meleg halmán, bimbóján pihenne pici fejem,­­ az élet zsivaját meg sem hallván, egy világ álmodna ottan velem­­. Sétálnék, hajnalban hűvös hasán, harmatot innék a köldökéből (Beteges mindez és bűnös talán,­­ egy szava, mosolya mentené föl) Elverni unszoló éhségemet, megrágnám szemérme finom füvét, tetszhalott módjára, amíg lehet hagynám, hogy dajkál, hogy ringat a rét. Beszívnám földjének langyos szagát, szelíden felborzolnám a gyepet, úgy tűnne, minden szál mámort ad át, suttogva vallja be, hogyan szeret. A tovább csábító barangolás vezetne balcombján térde felé, jól tudva, kalandom milyen csodás és nincs helyettem, ki megtehetné. Elmerengenék a térdkalácsán, mennyire gömbölyded formája van,­­ „amit" a Teremtő tetszésre szán, meg lehet szeretni halálosan­­. Araszolva sípcsontján lefele, magamat fonnám a bokájára.

Next