Ezredvég, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 5. szám - Koloh Gábor Lajos: Versek
KOLOH GÁBOR LAJOS Alázatos vers az udvarvégről Füst elől és elől a macskát a tarkát a fehéret a vemhességtől kínlódót akarom ahogy a fényes szelet a fák oltalmazó ágait a törmelék illatát akarom ahogy perel a sok szó és a kémény a meleg füstöt okádó akár az alvajáró csalánzenében mert vigyázz zárva az ajtó mert nincs kilincs és nincs rajta semmi a deszka csóró hanyag a fészer időtlen és siralmas és a kötél persze persze a kötél a kötél a fák között és feszül rajta egy megdermedt kabát tél van varjak nézd most a varjakat olyan spontán és királyi többséggel rázuhannak a levelekre az ünnepekre és lényegtelen a közelítő tél csak pereg a bőrkabát és sötétek öt után az utcák így lettem hát cipő és kabát rendetlen soraitok rendezzétek szőnek már fehér takarót megjöttem és gyönyörködtem földben fában fűben hatalmas szép menyegzőben megjöttem és gyönyörködtem kálvinista gesztenyefák alatt s szélnek eresztem pusztai dalomat emitt a papiak amott a papné előttem az őszbe borult templom s hallom a galambok halk szavát hallom dalomnak dallamát hallom a rügyek sóhaját hallom a virágot hallom a tavaszt s örömöt zeng ez a tavasz remélem íme hogy örömöt zeng ez a tavasz a görbe hátú bicikli megannyi egy uram a Nap de megjöttem és gyönyörködtem borult az ég ház menekültem füst elől és elől Mitológiai jelenetek 34