Ezredvég, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 8-9. szám - TANÚHEGY - Csokonai Vitéz Mihály: A szépség ereje a bajnoki szíven: ((Részlet)
Ha jelenlétemkor nem elég vagyok az ő mulattatásokra, kirepül lelkem testemnek gyarló kalitkájából, s mint a magános filemile, látatlanul zengőkörültök. - És a kisasszony, tudom, olly jó érzésű lesz, hogy néha a külföldi kanárikról nem uralja figyelmét az itthoni bokrok madárkái felé is fordítani. Mostan pedig e kis ajándékot méltóztassa tőlem kegyesen elfogadni, s megjutalmazni azzal, amit nemesszívű Borbély-ja, ezerekért nem adna - életadó pillantásával... Úgy igyekeztem, hogy belsője, külsője méltó legyen a gráciákhoz, méltó a kisasszonyhoz. Ami magamat illet: az én külsőm ollyan, mint a magának hagyott természet; belsőm hasonló a tavaszhoz, melly mikor borongós is, játszik és teremt. Csókolom kezeit! MiskolcjúL 25. d. 1800. Márs megúnván a harcoknak Orrprüszköltető porát, S elhagyá a bajnokoknak Vérbe fördött táborát. Ama zöld hegyek mellyékén, Hol a nektár csordogál, Hol a Sajó szép vidékén Sajó végig folydogál, Széjjelnézett egy szép este És olly helyet keresett, Hol elfáradt vitéz teste Nyugodjon egy keveset. Úgyis Vayt jól esmérte, E hazánk nagy emberét, Ki felkötötte volt érte A nemesség fegyverét. Most jöjj velem." E szavára Elhagyák a patakot, És beindúlnak Zsolcára, Hol az a Vayy 6 lakott, Ki hajdan mint politikus Tündöklött a hazában, Most, mint egy magyar Atticus, - 7 Nagyobb önnönmagában. Kinek szárnya alá vonja A magyar Pindus magát, A Hegyalja Helikonja Úgy nézi, mint csillagát. — Borbélyt, ki már Zsanétjával, Szép reményjét érlelé, Nemesszívű barátjával, Mávors éppen itt lelé. [A miskolci s több magyar nektárt termő hegyek alján fekszik Zsolca, a Sajó vize mellett] 7 [Zsolcán lakik üres napjaiban méltóságos vajai báró Vay Miklós ő nagysága, császári-királyi ingenieur kapitány, 1797-ben a szabolcsi insurgens nemes seregnek éberszere, most a debreceni és vidékebéli salétromfőző helyeknek birtokossá] . [Méltóságos vajai Vay József úr, császári-királyi tanácsos, ezelőtt a felséges Helytartótanács tanácsosa, most a főtiszteletű Tiszamelléki Superintendenciának és a nemes sárospataki Református Kollégiumnak fő kurátora] . [Atticus, római főember, az akkori világ legnagyobb embereinek s a tudományoknak barátja. Egyházi kéres. Midőn az ő élete leírását olvassuk, alig hihetjük, hogy ő ember volt illy gyarló, illy Hobbes ideájához szító ember, mint a világunk fiai] ‘ [Tekintetes nemes vajai Vay Jeanette (olv. Zsanét, magyarosan Johanka), a méltóságos consiliárius úr kisaszszonya s a kapitány úr mátkája] ’ [Tekintetes nemes nemzetes és vitézlő pankotai Jósa Gábor úr, aranysarkantyús vitéz, több tekintetes vármegyék táblaülője, Tiszafüreden]