Ezredvég, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10. szám - OLVASÓLÁMPA - Kristó Nagy István: Emlékezet és jövőkép: Hat könyvről; [könyvismertetés]
OLVASÓLÁMPA KRISTÓ NAGY ISTVÁN Emlékezet és jövőkép Hat könyvről Táncsics Mihályt hajlamosak vagyunk magunkban afféle „Hallja kend Táncsicsként" kezelni, s nem egykönnyen ismerjük fel benne 1848 (és az ezt követő idők) óriását, kit több tekintetben is Petőfi és Kossuth mellé kellene helyeznünk. Ám a mellőzés érthető, mert életművét aligha ismerhettük, míg most Simor András és tanártársai jóvoltából (több könyve után) - mondhatni - főműve, a Munkások újsága (1848) végre hozzáférhetővé vált. No persze, tudtunk róla, s nem egy részletét eddig is ismertük, mint Táncsics más műveit is, hanem ezt a lapot — szinte teljes egészében — nem olvashattuk, pedig éppúgy a magyar kultúrának európaivá válása, mint a költészetben Petőfi alkotása. A politikai nézeteik azonossága pedig szinte kísérteties - hiszen ez a „kísértet" valóban bejárta egész Európát. Legalábbis annak felvilágosult részét, melyhez a magyarság épp Petőfi és Táncsics életművével vált európai rangúvá, meghaladva ezzel Kossuth vagy akár Deák, Eötvös (későbbi) szemléletét is. Mert ez a népi forradalom hangja, amely nemcsak Petőfi költészetében, de Táncsics munkásújságában jelenik meg nálunk először. A „munkás" Táncsicsnál nem csupán az ipari munkásságot s kézművességet, hanem az ennél jóval nagyobb számú agrárproletáriátus is jelenti - ezáltal lesz általános érvényűvé és sok tekintetben az osztályharc kifejezőjévé. A demokratizmus géniusza ez, amely felzárkózik a polgári angol politikai gazdaságtan olyan nagyjai mellé, mint a már előtte élt Adam Smith, meg a nála később született Macaulay és Stuart Mill - akiktől aztán Marx is tanult. De nem Táncsics, aki önmaga gondolja végig a felvilágosult társadalom közéleti kilátásait, nem hallgatva az egyház- és királyság-ellenességről, ám megőrizve az újkeletű s ekkor (mármint 1848-49-ben) védekezésre szoruló nemzeti érzést, amely pedig az ellenünk feluszított szomszéd népekkel való megbékélést keresné. Táncsics nem alkuszik a döntő kérdésekben: szabadság, egyenlőség, népuralom, parlamentarizmus. Nem csoda, hogy ez még a haladó (bár korántsem halódó) magyar nemesség legjobbjainak is sok volt, ezért gondolták, hogy 48 március idusát úgy kellene megünnepelni, hogy „visszazárják Táncsics Miskát". Lapját pedig (egy kifizethetetlen kaució lefizetésének elmulasztása címén) betiltották, nem Madarász miniszter, hanem gyakorlatilag a debreceni cívisek. Ami mégis fennmaradt, az a magyar szellemnek éppúgy örök dicsősége, mint Petőfi lírája s az abból sugárzó politikai nézetek. Még nyelvileg is fontos a táncsicsi mű: fontos előrelépés a jól olvasható s mondható politikai kifejezésben; korszerűbb, közérthetőbb, mint például Kossuth nyelve. Szóval a géniusz van jelen a szerény kötetben! Még azt is tételesen leírja, hogy mi történhet, ha a szomszéd népekkel nem sikerül megegyezni. Valamivel több, mint nyolcvan év múlva épp ezt vitték végbe Trianonban... (Táncsics sorozat. Budai Középiskola, békéscsabai Tevan Andor Gimnázium kiadása.)