Ezredvég, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 1. szám - N. Horváth Péter: Csapda - Szabó Imre: Alma

N. HORVÁTH PÉTER Csapda Van-e ablaka, amin ha kinéz, a látvány engem simogat körül? S ahogy fölméri, lassan kiderül, rám gondolnia nem olyan nehéz. Látja-e, vagy csak nézi a tájat, ami mögött már rég ott lapulok,­­ fecskének hála, nyúlnak a hurok vagy sertés vagyok, mely mindent áthat? Elfogadná-e a csapdát értem, hogy elfogjam és szabaddá tegyem? - Nem szabadulhat tőlem, csak velem, hisz elengedném időben, érzem. SZABÓ IMRE Alma A gyönyör fája csak két almát terem, kígyó kell, hogy leszakítsa, a világanya emlőjét letépje, szomját csak úgy csillapítsa. Jöttél, nem is jöttél, csak megjelentél, mint déli nap, hajad derű, amerre jársz, mindig virágzást viszel, de lépted múlás, keserű. Magamat mégiscsak öledre adtam, gyönyörnek ürügyén adtam, álságos kígyóként rád furakodtam, fullánkkal melledhez kaptam.

Next